|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Az égből alvadt lepkeszárny
záporozik alám,
súrolja lágyan a dermedő idő
megfagyott sikolyát.
Szilánkokra robbant madárdal
kering unottan a légben,
bársony-puha borotvapenge
siklik tova a kézen.
Olvadó cseppek bolondos tánca
kering a kád peremén,
vörös esőt hullat kopogva
nemlétem függönyén.
Remegve szabadul az oxigén
mosolygó ajkamon,
s megpihen távolabb, egy szilánk
peremén a havon.
Kármin-szín tóban lebegve
némán haladok tova,
mozdulatlan száguldok szabadon
lehunyt szemhéjaim alatt.
Gyötrődő dobütés emeli még
dacból meg mellkasom,
s tovaszáll életem sikolya
megalvadt szárnyamon.
|
|
|
- június 26 2011 07:53:22
Remélem csak vízió az egész, vagy egy hidegfront...
Egyébként maga a vers jó. Jók a képek és a hangulat is tetszik, feltéve, hogy nem igaz... |
- június 26 2011 12:42:39
Köszönöm . Nem, nem lehet mindig megtenni, amit épp szeretnénk... "Sajnos" olvastam a Kisherceget... |
- június 26 2011 17:41:56
Kedves Ezerarcu!
Versed következetes a rímelésben (ha jól látom: xaxa), de így még keresztrímesnek is lehetne "titulálni". Bár nem mindenhol tiszta rímek a rímek!
És a mondanivaló pedig tragikus.
Ha nem tehetjük, amit szeretnénk, akkor tegyük azt, amit lehet!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
