Napkorong

Álltál már szakadék szélén és néztél már le a mélységbe,
Érezted, hogy hatalmába kerít, vonz a mélységgödre?
Álltam már szakadék szélén, néztem már le,
Éreztem, ahogy hatalmába kerít, vonz mélységnek gödre.
Érzem, tudom, ha még egyszer visszamegyek,
Ugrom, magamnak szárnyat képzelek.
Érz?, ért? szív, félt?n óvó gyengéd kezek,
Mik szakadéktól visszatartanak, kellenek.
Tapintatos, meggy?z? észérvek,
Értem reszket?, önzetlenszeret? édes lélek,
Mibe, ha esem, nagy zuhanásomban pottyanhatnék
Általa, vet?désemb?l sértetlenül felállhatnék.
Kellene már az igaz, mindent elsöpr? igaz szó,
Szeretetölelés, léleksimogatás a nem mulandó.

Hozzászólások

denes - november 30 2007 08:48:52
Tulajdonképpen err?l szól a vers:szeretetölelés,léleksimogatás. Vagyis megírtad, mire vágysz.

gosivali - november 30 2007 09:26:20
Fontos dolgokról írtál, olyanokról, amelyekre állandóan vágyik a lélek - de néha nem nyúl érte... mintha elvakítaná a fény - pedig ott van a közelében...

Ariadne - december 01 2007 22:48:31
Hátha téged valaki ott, reszketve vár
S így zuhanásodból, sértetlen?l felállhatnál,
Lehet a szadék alján puha talaj,
s egy kedves ki megvígaszal

LouisdelaCruise - december 02 2007 20:36:51
Ahh....kedves Zoli!

Csak nem te is a "minden" és a "semmi" határára sodródtál?
Hidd el, hogy a szirtr?l nézve nagyon szép a világ! -De, de lehullva, az aljáról már nem látunk többé semmit!
-Így csak üljünk a világ peremén és várjuk, meg míg mindenki ideér!
Vesszünk együtt, mindannyian!
Hisz...(egy idézetem)

..."Nem lesz több színes ?sz, s téli fehér táj,
Tavasz sem lesz több, már vár a halál!"
Talpam alatt k?szikla szirt, zord meredélye,
Alant tajtékzó víz, nyújtja karját ölelésre.

Testem vetem szirtr?l, s örökre bevégzem,
Ne csaljak szerelmet, s így lészen, igaz szívem;
Mily messze vagyunk egymástól, mégis érzem
Láncaim, mi sínyl?dve, rabbá teszi létem!...

A lélek, az örök!

Baráti szeretettel: Lajos

Louis De La Cruise

csak-fater - december 04 2007 08:18:29
Köszönöm szépen a hozzászólásokat