|
 Vendég: 109
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radnai István:
KÖR-FORGOLÓDÁS
ahol hasad mennyezet
alig láthatón mállik reped
legényfogó a pókfonál
s ha nem lakja már leszáll
rászáll a por szabad a légy
sötét szobádban álmatlanul
ártatlan szemedre vakolat hull
s nem jön asszony aki takarít
a poros ablakon az őszi fény vakít
rád ül a kor sípol a lég
ha mocorog benned a fölkelés
rádöbbensz erőd ehhez kevés
s az ágy mit lomha álmod megvet
a takaród alá hoz bolhát tetvet
s a párna-dudor mint női mell
ingerli nyálad akár az anyatej
ha megtelik csonttal a bőr kelés
felfeküdt izmod fáj kiszúrja
zsong ideged s a szíved húrja
dobsz egyet mégis magadon
lábad bíztat még szaladjon
magadévá teszed te szeladon
felhajtod mint régen a szoknyát
nyíló egykori rózsa bokrát
bár műanyagra vált a hűvös deszka
amire lágy izmod huppanva tesz ma
s elérted még az utolsó járatot
mielőtt az ajtó be nem záratott
mondhatod még bár fáj siker!
hogy nem félúton hagytad el
mint szerelmedet ki váratott |
|
|
- július 01 2011 08:56:09
valóban szellemes vers! tetszett!
bocsi az elõbbi hszért, nem ide szántam... |
- július 01 2011 15:24:53
Rossz egyedül megöregedni, egy hiányolsz egy társat magad mellől.
Jó összeállítású, néhol nekem J.Attalás: s az ágy, mit lomha álmod megvet.
Szeretettel Joli |
- július 01 2011 17:54:06
Én már nem lepődöm,csak öregszem Veled! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
