Napkorong

F.L.-nek

Mindig arra vágytam, hogy valaki így szeressen,
Ahogy te. Ha a karjaidban tartasz, megáll az élet,
Megáll az id?. Csak te vagy és én. Mi lesz velem,
Ha elveszítelek? Pedig nem is vagy az enyém, sohasem
Lehetsz. Nélküled nem találom a világban a helyem...

Bárhová nézek, azúr szemeidet látom, melyben
Ott ég a szerelem és a szenvedély kiolthatatlan tüze.
Miért nem voltam elég er?s ahhoz, hogy nemet
Tudjak mondani? Így még soha senki nem szeretett.

Fáj, hogy máshoz mész haza. Fáj, hogy nem
Én vagyok az, aki mellett éjjel lehajtod fejed...
Fáj, ha arra gondolok, hogy egy szó miatt vége
Lehet mindennek, ami még el sem kezd?dhetett...

Vágyom rá, hogy egészen tiéd legyek és ne engedj el
Többé soha már... Tudom, hogy ez lehetetlen,
Mégis akarom. Álmaimban már enyém lehetsz,
Fogod a kezem, átölelsz, és soha nem hagysz el...

Én már ébren álmodom, hisz' mióta ajkad érintette
Ajkamat, nem tudom lehúnyni a szemem... Kedvesem,
Miért van, hogy szíved minden rezdülését érzem?!
Ha nem mondasz semmit, akkor is értek mindent...

Miért kell titkolnunk, hogy szeretjük egymást?!
Olyan egyszer? lehetne, ha másfél éve fellángol
Szívünkben az érzés, mely a legnagyobb kincs a világon:
A szerelem... Ha meghallom hangod, szívem nagyot dobban,

S azt kívánom, bárcsak mellettem lennél és átölelnél...
Úgy ölelsz, hogy azt hiszem, belehalok, s csak érted
Támadok fel újra a szerelemben! Ha csókolsz, minden
Más csak jelentéktelen ostobaság, és úgy érzem,

A perc nem érhet végett... De jön a rideg valóság,
Mikor kilépek az ajtón, megtámad a kinti világ:
Látom a fásult arcokat, érzem szívemben, hogy más
Lett minden - eltakarom a mosolyomat. Mi mást

Látna mindenki? Csak a hazugságot, a titkokat.
Nem értene meg mindet senki. Mások önmagukat
Tartják a legtöbbre, s elengedik a boldogságot.
Én nem tudom elengedni a kezed... Ha te mondod,

Hogy menni akarsz - azt mondom, jól van, elengedlek,
Hisz' sosem voltál az enyém. De amíg így nézel
Rám, így ölelsz és így csókolsz, semmit?l sem félek.
Megszakad a szívem, ha belegondolok, hogy nem lehetek

Az életed része... Ha évekkel ezel?tt találkozunk
Másként lehetne: éreznéd, egymásnak vagyunk teremtve...
Ezek csak ki nem mondott szavak, kedves...
Bárcsak te is tudhatnád... Gyere vissza! Hiányzol! Szeretlek!