Anyám, az életem
Mint magányos sas
Száll egyre magasabbra
Akarom: nézd!
Emeld rám tekinteted!
Ne hagyj magamra.
Anyám, ne kutasd még
Végtelen éjszaka titkait.
Ne rettents könnyel,
Szavamba búcsúszót ne köss.
Félni tanít itt úgyis minden jel
Hosszú a tél-
Szorongva hallgatok
Orvosi híreket
Szárnyaim alatt két fióka
S az ég oly színtelen
Anyám, az életem
Mint magányos sas
Száll egyre magasabbra
Ne rettents könnyel.
Ne készül?dj.
Ne hagy magamra.
gosivali - december 01 2007 15:00:52
Meghatódva pihentem meg fohászkodó gondolataidnál... Magam is így fohászkodom mostanában, csak Neked sikerült tisztán, méltóan átadni mindannyiunk számára...Én még csak csendben, magamban...
A 6. sorban lemaradt egy j-bet? a hagyj igér?l - engedelmeddel kijavítom.
És ha nem illetlenség ilyen hangulatú versnél - akkor szívb?l gratulálok a tiszta-szép sorokhoz.
lublu - március 14 2008 14:29:59
Kedves Vali s Icuka!
Szégyenlem magam, hogy ily sokáig nem válaszoltam kedves soraitokra. Kérlek titeket nézzétek most az egyszer el nekem.
Ha meg bocsájtható e bûnöm.
Köszönöm szeretettel Júlia
