|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Minden, mi elfutó szépség,
szaladó, fuldokló tündöklés,
elfolyik tőlem, ölemből tép,
felszakadt ereket vigyázó révész,
szemekben csillanó időtlenség,
őrizte sosem volt reménység.
Ezerszer meghalva, el is temetve,
hajnal-palástos bíborban gyűlölve,
tűzben fölém hajolva, fekve,
nézni, ahogy az áradat ellep,
széttépi majd, a falat is egyszer,
ott élet és halál, istenek keze.
Lágyan, pengetve csak a napot,
a paklit magamban mégis rakom,
üres párok, feketék, ászok,
lassan repülnek, kissé fázom,
tűnnek a már nincs is gázlón,
süllyednek Jónás cethalától.
Tűnő képeim úgy repülnek,
törött szárnyú lepkéim tűnnek,
kérlek simogass, lázasan fekszem,
fagyott csillagok szilánkokra esnek,
álmodjak végre igazat és szépet,
lehunyt szemeim takard el érmékkel.
|
|
|
- július 06 2011 12:06:26
Vágyódás a halálba, még ne tedd.
Szeretettel Joli |
- július 06 2011 13:36:24
Kedves Ezerarcú!
Én is arra kérlek, ne mondj még magadért requimet, azt majd elmondja más, ha már nem leszel.
Szomorúan szép párosrímelésű versed azért tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 24. szerda,
Ádám, Éva napja van.
Holnap KARÁCSONY napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
