Az álom olyan csoda,
Melyben ha hiszel is,
El nem mehetsz oda,
Akármit viszel is.
Láthatsz fény?z? helyeket,
Csodát, csillogást remélsz,
Figyeld a napot, s a hegyeket,
Ez a szép, e lényegért élsz.
Nem tudhatod, ki ver át,
És ki beszél ki mögötted,
Szinte várod azt az órát,
Hogy az id? lejárjon fölötted.
El sem képzeled milyen lehet,
Egy más világ, hol szép az élet,
Hol az ember nyugodt lehet,
Mert senkit?l nem kap hideget.
Hol nyitottak a szeretetre,
Egyenl?ként kezelnek,
Kíváncsiak az emberekre,
Nem ölnek, verekednek.
Hol ha szeretni akarsz, szerethetsz,
Nem nevetnek, mint lent,
Te meg hívhatsz, nevethetsz,
Nem megyek, boldog vagyok fent.
Én nevetek, ha felnéztek majd,
Az én országom is lesz,
A végzet egyszer leplet hajt,
Arcodra hideg csókot tesz.
Nem lesz pénz, mi megmentene,
Nincs Isten, ki segít,
Mert csak a t?z melegítene,
Csak a pokol mi hevít.
Csak mi maradunk, kevesen,
De boldogan, gy?ztesen,
Majd imádkoztok keservesen,
Boldogtalanul, de pénzesen.
Segíteni fogok, megmutatom,
Itt Égi Országot nem kell festeni,
Hogy bármikor láthatom,
Csak magamba kell keresni.
Ki keresi, megtalálja,
Ott csillog a szemébe,
Hogyha még van aggálya,
Nézzen mélyen a szívébe.
Ott rátalál a csodára,
A szépre, kedvesre, jóra,
És boldog lesz nemsokára,
Csak egyetlen jó szóra.
|
|