Napkorong

Nyári nap melegben vízi világ játszik,
Túl a láthatáron délibáb is látszik.
Kicsi patak partján szép szomorúfűz áll,
Ágait lenyújtja s megtöri a sodrást.
Hűs patak vizében füröszti a lombját,
Hullám fodrot keltve selyemfényű sodrán.
Egyik éjjel aztán szörnyű vihar gerjedt,
Üvöltő szelekkel törve meg a csendet.
A szép szomorúfűz büszkén tűrte sorsát,
Ágait megvadult hullámok mardosták.
Reggelre aztán lecsitult a szél is,
Selymes volt a patak kitisztult az ég is.
De a szép fűzfa már nem láthatja mind ezt,
Erős büszke törzse közepén hasadt meg.

Hajnal tájt egy madár, gyönyörű csalogány,
Menedéket talált sűrű lombjainál.
Befészkelte magát verdeste a tollát,
Előadta szíve legszomorúbb dalát.
Gyönyörű dalában kérte a kék eget,
Hozza vissza ismét elmúlt szépeket.
Kérte a napot a tündöklő fényeket,
Rózsavíz harmatos szép nyári felleget.
Kérte a szellőt s kérte a méheket,
Illatukat ontó virágos réteket.
De legjobban azt kérte kiért szíve szakad,
Egyetlen szerelmét hozza el a nap.
Hallgatta a fűzfa a madárka énekét,
Tomboló szeleknek felfogta erejét.
Az ő szíve is megtelt a madárka dalával,
S emiatt hasadt meg súlyos bánatában.

Hozzászólások

Ludy - July 21 2011 19:36:41
Kedves Sanyi!
Köszönöm, hogy olvastál ismét s a többieknek is köszönöm!
Úgy látom ez a része a költészetnek nem megy nekem...
Túlzottan sokat akartam adni a versembe és bár sokat is mutat, de keveset ad.
Azért hasad meg a fa a közepén mert átvitt értelemben ott a szíve s a csalogány dala oly szép és szomorú volt, hogy bár a külső támadásoknak ellen állt a belső fájdalomnak már nem tudott!
Mint az emberek, mindent leküzdünk, de ami bennünk van azt sosem tudjuk!
Szeretettel:Ludy
(azt hiszem maradok a megszokott témánál az erotikában nem kell magyarázkodni azt mindenki érti