|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Nagy csend ül a szívemben,
vésztorony fényében állok,
s csak várok!
Mert jő és megy a pillanat,
hoz és visz csillogó csodát,
amit millióknak ad át!
De én kiáltok!
A vásári fény mögött,
ott leselkedik az iszonyat!
Vasmarka korbácsot szorongat,
hogy szétverhessen a kacagók között,
akik nem vették észre őt:
a Leselkedőt, az Ítélkezőt!
Közös sorsunk felett ott ül a végzet!
Agyunk terméke az Utolsó Halál!
Éles kaszával felettünk áll!
Kacag gyermekes gondjainkon!
Vizünkbe köp, kórt lehel!
Ózonpajzsunkat pusztítja el!
Lassan, mint a gyökér,
belenő testünkbe, türelmesen!
Míg egyszer a szívünkhöz ér!
A város ragyog! Él az emberboly!
Acélszörnyek építik egyre fel!
Minden téglán ott a jel,
amit ráütött e kor!
Mert partnere lett a bűnnek!
Mert visszaüti a kapott labdát,
a helyt, hogy átadná a tűznek,
hogy megmentse önmagát!
Van még remény? Hiába!
Fix pontot nem látok!
Nagy csend ül a szívemben,
és csak várok! |
|
|
- július 26 2011 23:02:09
Kedves Tibor, komor hangulatú versed csak a pesszimizmust sugározza. Attól függetlenül tetszik a felépítése. Gratulálok szeretettel: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 15. szerda,
Henrik, Roland napja van.
Holnap Valter napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
