Harmatként csillogsz, Zöld pázsitján,
Álmosan kel? nap fényében.
Mint sok-sok gyémánt, hold udvarán
Éjszakai hideg dermedtségben.
Szemed tükre vakít, (sütöm le Enyémet), s
Belenézve pír önti el arcom, ha hangod
Szól, fülemben zeng? gyermekének.
Vágyom, csak lépted nyomát, lábnyomod!
Érezném lényed illatát, bódítón!
Vágynám szemed pillantását, hol
Belenézve látnám magam, s
Szeret? álmom, mosolyom!
E tükörben Igaznak vágyva,
Hát látlak-e, még valahol?
20070126
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
