|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
ÁLOM
Ólomlábakon vánszorog a perc
S az agyam kábán kullog most utána
Ahogy a gondolataim keresem
Az álmok kusza hálójában.
Ragacsos szálai közt sikoltva, rángva
Roskad térdre a meggyötört idő
S fekete sarokban kuporodva várja
Hogy gomolygó sötétje, majd fejemre nő.
Közben mások átkait magamra véve
Bámulom a rémképek hadát
S az összemosódó soroktól remélem,
Hogy felém kiáltják az értelem szavát.
Szemem mégis lecsukódik lassan
És a koffein vágtató lován
Sem érkezik segítség a bajban.
Nem hallja senki könyörgő imám…
Örvénylő mélység nyílik meg alattam
S súlyokkal átverve zuhanok alá
A levegő sivítva vág keresztül rajtam;
Kitárt testem foszlott fátyolán.
Lent a sötétben, ezernyi karral
Tapogat utánam a nyálkás förtelem
S én reszketve várom, hogy végre a hajnal
Szörnyűző táncát járja el velem.
|
|
|
- július 29 2011 10:56:34
Nagyon mély gondolatok! Nem túl vidámak, de azt hiszem igezek.
Gratulálok |
- július 29 2011 10:57:24
Elnézést : utolsó szó igazak. |
- július 29 2011 14:21:11
Kedves Placebo!
Verstanilag jó, mondanivalóját illetően szép, és egy kicsit hátborzongató, (ezernyi karral tapogat utánam a nyálkás förtelem), de szerencsére csak álmodban élted át ezeket az érzéseket. Ilyenkor még a röpke álom is nagyon hosszúnak tűnik, és bizony "Ólomlábakon vánszorog a perc"!
Tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- július 29 2011 14:41:03
Nagyon tetszik, gratulálok.
Szeretettel: líra |
- július 29 2011 18:19:54
Szép a versed! Gratulálok!
Szeretettel:marina |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
