Mikor a Nap lemegy,
Föld az Éggel összeér.
Csillogó palotádba,
Vajh mit keresek én?
Végetért egy álom,
Elengedem kezed.
Már csend honol,
Szívem vétkezett.
Vége lett hát immár,
Csendben elmegyünk.
Mivé lett szerelmünk,
Röpke életünk?
marica - december 05 2007 08:29:39
Kedves Zsiga
Eetszik ahogy versed tolmácsolja, a belenyugvás fájó érzését. Marika
venusz1 - december 05 2007 11:16:09
Kedves Zsiga!
Mint minden versed ez is szép, bár szomorú hangulatot hordoz magán. Nekem nagyon fájó érzést hordoz.
Szeretettel: Andrea
beo25 - december 05 2007 15:12:19
Kedves Zsiga!
Az álmok valóban hamar véget érnek,és akkor fel kell hogy ébredjünk,s minden álomból tudni kell elengedni a leszebb képet.
Marika
