|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szerelem kertjében,gyakran
eltévedtem,sok sok rózsat?
sebezte meg lelkem,sírni már
nem tudok,elapadt a könnyem,
elvitte magával,ki itthagyott
engem...
S már hiába is sírnék,vissza
nem kaphatom,mit az ég elvett
t?lem,magamhoz nem ragadhatom.
S a hiány, mi ma is mardossa
lelkem, szépen,lassan,cserben
hagyott engem.
Már nem tudom, mit érzek,s azt
sem,hogy ki iránt,csak azt tudom
sírnék,ha szemem volna az óceán.
Sírályok szállnának,tova át rajta,
s nem fájna semmi sem,mit magam
sem akartam...
Ha óceán lehetnék,millió csepp víz
lennék,kristályként ragyognék,nem
lenne lelkem, mi megsebezzen engem.
Hiába is tagadom,lélekt?l függ? lény
vagyok,de meghalt a szívem,s elapadt,
az utolsó csepp könnyem... |
|
|
- december 05 2007 08:06:41
Nagyon szépen versbe foglaltad az érzéseidet. Lelked háborgása a kusza rímekben mutatkozik meg, mégis szabályozottságot, megszerkesztettséget sugall a versed. Belenyugvást, kiábrándultságot tükröznek a sorok. Nagyon szép ez a mondatod: "sírnék,ha szemem volna az óceán." Nagyon szépen lezártad az utolsó versszakkal. Jó volt olvasni, gratulálok.
Maryam  |
- december 05 2007 14:42:29
Csalódás ez, de nem a szerelemben, hanem egy emberben és a sorok szépsége, mélabús hangulata érzelmessé teszi igazán. |
- december 06 2007 12:56:06
Gyönyör?en szomorú ez a vers.... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
