Napkorong

Kedves Barátaim!

Most röviden elverselem nektek,-
vagyis hogy inkább elmesélem,mert
versnek nem nevezném, mit itt leírok-
helyette inkább vegyétek költeménynek.
***
Egy szép délután,-tán tudat- alatt,nem tudom,
de úgy döntöttem,hogy nekem akkor föld
összetételét kellene tanulmányoznom épp,
ezért egész közelről vizsgálgattam, elmondhatom,
kissé keménynek találtam. Ezen megállapításom
későbben be is igazolódott, mert hogy kissé
megszédültem, s fejem valamibe beverhettem...
Nem emlékszem, nem is értem, mert szédülni
azelőtt még sosem szédültem.Nem tudom,
szándékom mi lehetett,de utána jó darabig
valami nálam egészen biztosan nem stimmelhetett.
Túlságosan jól nem éreztem magam, s azt vettem
észre , emberem is tőlem elhúzódott hamar.
Igaz, előtte mondogatott s mutogatott valami
fura nagy"izét"-kádat?Mondta,-Menj bele s használd,
majd segítek.Mivel azonban nem hagytam magam,
-Nehogy a végén még kihulljon a hajam!-:P
Innentől egyre többet magamba maradtam,
társamul ez időtájt Füles Macit fogadtam.
Az éjjel aztán megtörtént velem a csoda!
Na, de ne szaladjak ennyire előre,
menjek kicsit vissza,sorba az időbe!
* * *
Történetem,tehát mint írtam már ezelőtt
nem emlékszem,hány napja, hete hogy megesett,
s rászedni magam hogy abba a fura szobába
bemenjek,azóta engem semmiképp nem lehetett.
Ez időtől kezdve testemet valami csúf kórféle
támadta meg. Viszketett már a fejem, lábam, hátam,
kapartam, vakartam, amerre csak értem, láttam-
Volt mikor jobb volt ..., mikor cseppet alább hagyott,
mikor az ásványvizem, melynek csavarját letekertem,
-mert hogy igen csak szomjaztam rendesen.
-egy percre letettem az ágyamra magam mellé,
merthogy az eset óta állandó jelleggel fekszem.
az felborult,s a tartalma mind a hasamra ömlött.
Na, akkor jobb volt cseppet,mi tagadás, de
nem értem akkor rá foglalkozni vele, miért is?
(bár ekkor már szinte mindenem oly rettenetesen
viszketett, s vörös is lett)-szóval hogy miért is
nem foglalkoztam vele?-Mert a tévében ment már
a kedvenc filmsorozatom,gondoltam, ezt bizony
ki semmiképp nem hagyhatom,le ne maradjak!
-Felráztam hát a párnám,hogy hátamhoz tegyem.
Majd kezembe vettem szendvicsem, a paprikásat.
melyet persze már jó előre megcsináltam s melynek,
készítése közben is egyfolytában vakaróztam,
megjegyzem, össze is kentem a vajjal rendesen
nyakam-vállam,hasam hátam......Meg mit értem.
Így eszegettem,majszoltam kajám csendben,
miközben a tévét néztem,meg közbe a két kezem,-
melynek színe ekkora már nekem se nagyon tetszett
-épp míg el nem nyomott egyszer az álom,
Aznap este,azt hiszem megint nem feküdt mellém a párom.:(
**
......Na , valahogy eltelt tegnap is a napom, de
estefelé, emlékszem valamit kerestem nagyon.
Egyszer csak kezembe akadt valami csúszós,
valami zöld színű vacak. Na mondom néki:
hát te meg ugyan ki- mi vagy?-én nem tudom.
Szaladtam is vele emberemhez nyomban,
Na de hol találtam meg, a padláson elbújva.
Mondtam néki, ugyan jöjjön már le kicsit,
amúgy is tán már egy hete nem evett.semmit.
-nem értem miért-tán nem volt étvágya..-
mondja meg mit találtam, hol is ?..talán ott,
igen, ott a legkisebb szobában. Igen, ott ahol
olyan kádféle is vagyon, Arra jól emlékszem,
mert meg is jegyeztem: elég furcsa fazon.
Na szóval kértem, ugyan mondja már meg,
hogy mi ez a fura dolog itt a kezemben.
Ó ekkor előbújt, kezemre lesett, aztán
azt mondta: megmondja, ha vele megyek.
Sőt, nem csak megmondja, de meg is mutatja,
emlékezhetnék én is, hisz nem oly rég még
használtam tucatra. Így hát vele mentem, oda,
abba a kis helyiségbe, s ottan? "bezavart"
engemet abba a nagy , barnás 'izé-be.
-ez itt a szappan, mondta, s kezembe adta,
majd megnyitott valamit, mit csapnak mondogatta.
Na abból aztán dőlt a víz,s akkor arra már megint
emlékeztem, mert üvegemből is az dőlt a hasamra
azelőtt nekem, s attól lettem jobban némiképpen.-
S az hogy szappan is kell a vízhez, akkor már
fejemből valahonnan ki tudja miért,de az is előjött. ...
Na, így megfürödve oly jól érzem magam!Komolyan!
Csak most azt nem tudom, vajon olyan víz is van -e
az üvegekben,melyekben szappan van, mert ha igen,
azt meg akkor nyugodtan hogyan igyam meg?
***
E kis történésnek mit itt versbe próbáltam összeszedegetni.
Talán minden szava igaz, talán belőle semmit sem kell elhinni.
Ezt döntse el szépen mindenki magának,egy biztos:miatta
nem fog megenni engem se most se később a a búbánat!

Pásztó, 2011.augusztus07

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - augusztus 08 2011 13:45:41
Kedves Nagy Gabi!

A föld tanulmányozása igen komoly károkat okozott a gondolkodásodban, jó humorral írtad meg a történteket, még akkor is, ha komoly problémákkal kellett megkűzdened.
Még szerencse, hogy a folyékony szappant nem ittad meg!
A cselekmény hihető, még akkor is, ha nem így volt!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

nagygabi - augusztus 09 2011 01:20:31
Köszönöm Kedves Zsuzsa!
Most is, mint azelőtt is mindig,szívesen veszem a véleményedet, és sokat számítanak nekem. Bocs, hogy én egy egy ideje már hogy nem szóltam hozzá verseidhez, ám néha meg-meg nézlek, hisz nagyon tetszenek verseid, s írásaid is.
Kívánom, hogy bizony éljél még jó pár évig, és juss hát el minél több helyre , ahogyan azt szeretnéd.
Szeretettel:Gabi