|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Ha falum írtam, sercegett a tollam,
ahogy a kockás lap fölé hajoltam,
és próbaképpen épp tizenegy szótag
szólt mondatomnak, hogy formálható vagy,
és jött a dallam, könnyűn, mint az este,
a lebukó nap feszesét eresztve,
pihe gyerekként olyan boldog voltam,
megnyálaztam a fűzfavessző tollam,
s azt találóztam gyerek éjjelente,
hogy annyi betű hogyan illik egybe,
kivélekedtem a megbújt egészből,
hogy minden mondat legbelőlem épül,
kis hátamon a világot is bírtam,
s az első szépet azonnal leírtam,
jó mélyre vésett ághegyem jelölte
a világváltó jeleket a földre,
csak próbálóztam, nem leltem a nyugtom,
az izgatott, mi még ma sem hagy nyugton,
azt fejtegettem, hívőn, mindenáron,
a kék ég fölött hol lakik az álmom,
most öregedvén ugyanaz a vágyam,
hogy azt a pár szót porba kotorásszam.
|
|
|
- augusztus 08 2011 17:37:16
Annyira lélekmelengetőek míves szavaid. 
Maryam |
- augusztus 08 2011 20:43:47
Igazi Ars poetica a versed!
Üdv, Feri |
- augusztus 09 2011 18:46:22
Szépséges!
A kék ég fölött ma is az álmokat keresed... eszerint gyermek maradtál lélekben (logikailag).
Az nagyon jó, szerintem, még ha nem is valósult meg mindegyik... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 11. csütörtök,
Árpád napja van.
Holnap Gabriella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
