fagyott tekintetem bámul engem meredten,
mélyreható szánalommal
- fel kéne forrósítani kedélyemet
tölgyfából lett szán halommal -
sóhajjal telt világból kénytelenül
mélyet szívok óhajjal
- vágyat zengek a vad széllel
hadakozva, lobogó hajjal -
kifakadt sebb?l el?tör? vérként
szalad arcomon hideg könnyem
- ha er?s szél fújja szemeimet,
el?fordul elég könnyen -
szenvedélyes vágyak ragadtak
lelkem fájó fodraira
- nem tudom lekaparni, pedig
szám nem hagyta el fogda-ima -
nyitott szájú koporsóba fekszik
fájdalomtól fakó testem
- kipróbáltam, bevertem a térdem,
de kényelmes hát nagyot lestem -
Nagylabu_Vereb - december 07 2007 10:08:28
Próbáltam olyan verset írni, ami a siránkozás mellett önmagamat megnevetteti, ezért is próbáltam az - jeleke közé tett sorokkal ellensúlyozni a sötét hangulatot
tölgyfából készült szán halom egészen jól ég, ami felforrósíthatja a kedélyemet )
Ez egy picit régebbi versem amúgy, talán azért is rosszabb az eddigieknél Persze lesz még itt régi versem, mert ...
Üdv: Csuri
Maryam - december 08 2007 19:01:57
Szerintem te egy született provokat?r vagy. Ahhoz képest, hogy 107 éves vagy, elég jól pörög az agyad. tetszett.
