kegyhely
azt hiszem így neveztük el
és felmagasztalódtak ott szimpla betűk
...az volt életünk tava
de ránk rontott a 'harmadnap' és
a feltámasztott krisztusság leplét
onnantól
idegenek rángatták magukra
tetszelegtek szereped képzelt
glóriáiban
s megint csak csendességbe merült a való
(a halál puha ölén nincs hazug)
kimondatlan fogadalom :kicsit inkább elmúlunk
mintsem karcolt hitbálványok táncoljanak köröttünk
főhajó...vízözönnyi tolongó gondolat maradt
lélek-oltár-szekrénykék színes madonnáinak mosolyán
és puttók arcán elporló aranyfüst alatt
nem gurult többé képbe pillanat
a vers vérző kehely imádsága
...hétköznap maradt
