|
 Vendég: 49
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Mámor
Csókoló ajkaim ajkaidra forrva
Keltik ma életre lángvölgyed honát
S bőrödön a fényrózsák egymásba olvadva
Mutatják sercegő érintés tűz fehér nyomát
Vágyad lávaként lövell fel az égig
S írja fel vörössel, mit sikolt a szád,
Hogy igen, most így csináljam végig.
Ne hagyjam abba akkor sem, ha fáj!
Kéjedtől őrült spirálban pörögve
Hallom hangodat; angyalok dala
Pórusaimon át testembe hatolva
Semmivé foszlat. S már minden te vagy.
Megszűnik minden, s mi egymásba fonódva
Villódzó napköddé robbanunk a semmi honán
Majd tisztul a kép, s szemedben lassan csitulva
Örömfény csillan, vágyad sírjának lágy bársonyán.
|
|
|
- augusztus 16 2011 11:26:13
Hú,de szép ez a vers, nagyon tetszik!
Gratulálok: Pircsi |
- augusztus 16 2011 11:32:18
Szép, sodró, tüzes erotika...
Maryam  |
- augusztus 16 2011 11:42:47
szenvedélyes, szerelmes...az első két versszak különösen tetszett |
- augusztus 16 2011 15:32:01
Szép erotikus leírása egy aktusnak... 
Tűzfehér...? |
- augusztus 16 2011 17:38:50
Micsoda szenvedély... tüzes sorok, vigyázz a papír nehogy lángra lobbanjon.(ez vicc, remélem érted)
Szeretettel Joli |
- augusztus 17 2011 12:20:04
Kedves Placebo!
Ilyen szerelmi mámortól születnek a szép szerelmes versek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 15. csütörtök,
Teréz napja van.
Holnap Gál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
