|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
.jpg)
Faágon pattant rügy,
mit tavasz első melege hozott,
míg fagy hidegében pihent,
első igaz napsütésre előhozakodott.
Serdült belőle húsos zöld levél,
terített lassan lombkoronát,
s mellette virága tartott vele,
tette szebbé, remekbe emelve.
Virágtársa mellette hanyatlott,
de hullása után termőre fakadt,
s kis zöld levél
megint utolsónak akadt.
Dísze volt fának, faágnak,
pattanásig feszült bölcsőben,
első volt sorban, de szó nélkül,
adta helyét s ajkát nem hagyta sóhaj.
Segített életet, dolgozott hangyamód,
hűsített ha kellett napmelegben,
bújtatott s adott menedéket,
rejtekében, csicsergő madárhadnak.
Most lassan aranysárgába hanyatlik,
bár a nyár még utolsókat sóhajt,
már az ősz szava közelít,
s tesz múlóvá költeményt.
Mi faágon szabott széppé ,
ragadt meg elsőnek ,
s tett idő szava utolsónak,
jelezve semmi sem múlhatatlan.
|
|
|
- augusztus 18 2011 10:06:42
Szépet írtál, gratulálok: Pircsi |
- augusztus 18 2011 10:19:33
Szép szimbolikus vers - tartalmas, komoly mondanivalóval - a természeti képek köntösében megjelenítve - igényes formában.
gratulálok szeretettel
Sarolta |
- augusztus 18 2011 13:10:01
Gyöngyvirágtól lombhullásig, szép ívet jár be a versed.
Rímei azok nem igazán...
Szeretettel Joli |
- augusztus 18 2011 13:30:59
Szeretettel gratulálok versedhez. Szeretettel: Radmila |
- augusztus 18 2011 15:39:26
Nagyon szép...
Maryam |
- augusztus 18 2011 21:19:42
Kedves Novák!
Bizony, semmi sem múlhatatlan. Nagyon tetszett szép versed, gratulálok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 11. kedd,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
