|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Ifjú fa állt a liget szélén
ágai a fénybe nyúltak
s bár megtépázták régi viharok
tavaszi széllel büszkén hajladozott.
Lábaihoz kúszott a borostyán
indái körülfonták,mint ölelő karok.
Nem tudok élni nélküled - súgta -
felöltöztetlek örökzöld ruhába
nem leszel kopár s magányos soha.
S elhitte minden szavát a fa.
Mire ráébredt a szomorú valóra
a levelek elvették tőle a fényt
elszívták az indák minden erejét.
Már elszállt felette az élet java
úgy érzi,a borostyán tartja állva
halálos ölelésbe zárva.
(Én vagyok az a fa,ki életét neked adta.
Tudom,igazat szóltál,nélkülem a porba hullnál.) |
|
|
- augusztus 24 2011 14:10:02
szép a versed Zsuzsa |
- augusztus 24 2011 14:28:41
értelek - szépen megírtad!! |
- augusztus 24 2011 16:20:26
Ez nagyon megindító vers s valahol mélyen, nagyon igaz!
Olykor halálos szimbiózisban élünk.. |
- augusztus 24 2011 17:20:21
Hát igen, az a szimbiózis.... |
- augusztus 24 2011 22:40:39
Drága Zsuzsa, szimbolikus versedhez szívből gratulálok: Mila |
- augusztus 24 2011 22:53:46
Kedves Zsuzsa, szép a versed, mély bánatot takar. Hányan elmondhatnák, de sok ilyen fa volt, van és lesz...! |
- augusztus 29 2011 07:04:53
Gyönyörű. |
- szeptember 02 2011 10:42:45
Köszönöm,hogy itt jártatok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 11. csütörtök,
Barnabás napja van.
Holnap Villő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
