|
 Vendég: 117
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szemem tavai kiapadtak,
elszivárogtak a sós vízű patakok...
Barlang-számból sorra-rendre
eltűntek a fehér cseppkövek.
Egykor pergő, élénkpiros nyelvem
ma már csak száraz húsdarab,
nyálhiányban barlang mélyén letapadt.
Besüppedtek a rózsás dombok,
arcom halvány, csupa ránc,
elhordták kedves mosolyát
a mindennapi gondok.
Pázsit-hajam gyérül, deres,
minden egyenes - görbe lett...
Orrom viszket, fülem süket,
Ez a fej - már csak fejezet,
utolsó az életemből,.
Illusztráció a könyvből,
amit nem írt meg senki soha,
mert a történet olyan mostoha...
Mégis mindenki olvasta, ismeri,
aki a "szép kort" is megéri..
sajnos, mégsem élvezi.
|
|
|
- augusztus 28 2011 08:49:58
Remélem azt a mosolyt, lesz még ki hozza! Kívánom Neked.. szomorúan szép... |
- augusztus 28 2011 09:13:14
Szép, szomorú vers. A racionalizmus mögé bújt sikoly.... nekem. |
- augusztus 28 2011 09:26:34
Tudod, amikor azt szokták mondogatni, "hogy nem szabad megöregedni",akkor az a válaszom, hogy na ja, de akkor fiatalon kéne meghalni!
Remek ez a vers, hűen tükrözi mindannyiunk eljövendő,vagy már itt lévő sorsát.
Ölelés |
- augusztus 28 2011 10:14:27
mamuszkám drága!
Maximálisan egyetértek agota hozzászólásával.
Mindazonáltal persze, hogy szomorú és kiábrándító az öregség minden fájdalmával, nyűgével, szomorúságával együtt. Anyukámnak szoktam mondani - amíg tudott kommunikálni, már most nem tud -, amikor valamire azt mondta nekem, hogy "majd meg tudod, ha Te is ennyi idős leszel", s én azt feleltem.
- Anyu, lehet, hogy én meg sem érem ezt a kort!
Természetesen akkor megsértődött, pedig nem lehet tudni, hogy ki mikor "megy el".
Most ezzel nem ledegradálni akarom az idős kort, remélem nem így gondolod.
Én nagyon sajnálom - azt hiszem ez az eddigi "jelentéktelen" verseimből kiderült - az idős, beteg, magatehetetlen embereket és maximálisan tiszteltben tartom a korukat. És valamilyen szintem - örökölt empatikus képességemnek köszönhetően - mélyen át tudom érezni fájdalmaikat, legalábbis lelkileg.
És mélyen tisztelem azokat - mint Téged is -akik ennyi fájdalom mellett még írni is tudnak, mert nyilvánvaló, hogy ezzel egy kis időre enyhíteni tudják fájdalmukat. Már csak azzal is, hogy itt vannak a Napkorongon a jó barátok, akik némi vigaszt nyújtanak.
Ha átvállalni a fájdalmakat nem is tudják - mert nem is ez a cél, mert az lehetetlen -, de enyhíteni igen.
Szeretettel olvastalak, mint mindig.
Ölellek: Évi. |
- augusztus 28 2011 13:20:23
Kedves Mamuszkám!
Lehet, hogy ez az utolsó fej/ezet, de miért ne lehetne a leghosszabb. Bár megértem, hogy ha valaki szenved és mindene fáj, akkor nem szeretné ha soká tartana.
Varika véleményéhez csatlakozva én is azt vallom, hogy valóban nem lehet azt előre tudni, hogy ki mikor megy el.
Sok öreg panaszkodik, és - ahogy Varika is írja - mondogatja, hogy "majd meg tudod.... ", anyám is szokta ezt mondani, én meg azt szoktam válaszolni, (ahogy Varika is), hogy én biztosan nem fogom megérni.
És amikor ezt válaszoljuk, majdnem biztosak is lehetünk abban, hogy ez lesz a valóság. A velünk együtt születettek közül már sokan nincsenek az élők között!
Miközben nagyon sok öreg valóban azt kívánja, hogy bár csak halna meg, addig rengeteg sokkal fiatalabb ember hal meg betegségben vagy hirtelen jött tragédiában.
Én azt kívánom Neked, kedves Sarolta, hogy sokáig élj, és ne legyenek fájdalmaid!
Üdv .: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 28 2011 14:54:56
Kedves Sanyi!
Mondják - mindenkinek van egy regénye, a saját élete - és ezt csak híres emberekről írják meg, bár ez kár. Talán többet lehetne tanulni az egyszerű kisemberek életéből - és akár még érdekes is lehetne...
Tény, hogy fiatalon az ember nem ilyen kellemetlennek képzeli el..amilyennek megéli, de ez sem általánosítható, mert vannak kivételesen szép és bölcs öregek is
szeretettel üdv. Sarolta  |
- augusztus 28 2011 14:57:14
Elaine kedves!
köszönöm üzenetedet és kedves kívánságodat...
nem mindig vagyok szomorú, de tudnám nélkülözni a betegség kellemetlenségeit - és akkor visszatérne arcomra a mosoly is
szeretettel Sarolta |
- augusztus 28 2011 15:00:56
ezerarcú - kedves!
most jól jön nekem ide a neved - mert nekem már csak egy maradt, de arra sem vagyok kíváncsi - mert sajnálom a régit, illetve a régi 99-et!...
ha szomorú vagyok, versem is az - de már ezt is megszoktam..
szeretettel mamuszka |
- augusztus 28 2011 15:03:06
Szia Ágota!
azért van benne némi túlzás is...mert a vers nem mindig a valóságról szól, mint ezt tudjuk, - kicsit ironikus - de tény, hogy elfajulhat akár eddig is
ölellek Sarolta |
- augusztus 28 2011 15:11:15
Drága Évi!
Volt egy kedves kollégám, akivel nagyokat beszélgettünk, nevettünk, elmélkedtünk az öregségről is - és megállapítottuk, hog ysok rossz mellékhatása van:
- csúnya leszel,
- nem ehetsz, ihatsz kedved szerint,
- nem lesz kedved a szerelemhez,
- ügyetlen és feledékeny leszel,
- fáradt és betegeskedő,
- a fiatalok kinevetnek, kicsúfolnak,
és még lehetne talán folytatni a sort, de lényege az, hogy ő már 4 éve feladta, - ezt mondták azok a kollégák, akik meglátogatták: látszott, hogy nem akarja folytatni az életet. Én nem látogattam és a temetésére sem mentem el, mert túlságosan kedveltem, és nem akartam "úgy" látni...
Sokat emlegetem a halált, de csak a fájdalmak miatt, szeretnék élni, de nem így! - szeretettel mamuszka |
- augusztus 28 2011 15:18:35
Kedves Zsuzsanna!
Ismerem a mondást, bár nekem türelmes volt anyám, nem mondta, de láttam , mennyire szenved és nem hittem volna, hogy pont abban a betegségben hozzá hasonlóan fogok kínlódni, sőt korábban kezdődött, mint nála.
Fiatalon nem lehet elképzelni és a mások kínját sohasem. Mindenki maga viszi a keresztet, amíg bírja - az akarat - kevés leküzdeni a testi bajt, ha nem gyógyítható, csak elfogadni lehet, sőt muszáj.
Igaz, manapság feltűnően sok fiatal hal meg, de ezt hozta magával a felgyorsult élettempó a civilizáció ártalmai és az önpusztító életvitel ..megóvni saját magától csak kevés fiatalt lehet - ez szomorú igazán.
szeretettel ölel Sarolta |
- augusztus 28 2011 16:36:53
Drága Mamuszka, nagyon lehangoló a versed. Megértem, sok minden összejön az ember életében, de ha arra gondolsz, hogy a szeretet is körötted van, akkor könnyebb az élet.
Puszillak: Mila |
- augusztus 28 2011 18:19:16
Drága Mamuszkám!
Megdöbbentesz ezzel a pesszimizmusoddal! Mutass nekem egyetlen egy embert, aki ifjú marad idős korára! Minden nappal öregebbek leszünk, de legalább megértük! Hány fiatalt elvisznek csúf betegségek és ott maradnak tanácstalanul kis családok! Az a szörnyű!
Nekünk megadatott szép kor és ha jó volt, ha nem akármilyen, de megértük!
Az a lényeg, hogy az ember ellássa magát, ha kis segítséggel is és
visszaemlékszik a szépre és a jóra! És írjál szépeket!
Jó egészséget kívánok, pihenj sokat, ez a lényeg!
Ölellek: Pircsi |
- augusztus 28 2011 20:58:27
Drága Mila!
köszönöm, hogy üzentél...mostanában rossz a kedvem, belátom, derűsebben kellene helyet foglalni itt
jobb lesz szünetet tartani...
ölellek szeretettel Sarolta - mamuszka |
- augusztus 28 2011 21:01:01
Pircsi drága!
Ne is törődj vele, alapjában ez egy depis vers...ilyen vagyok mostanában...ezt észérvekkel nem lehet leküzdeni
Köszönöm a vigasztaló szavakat - legközelebb szépet próbálok írni...
szeretettel ölel
mamuszka |
- augusztus 29 2011 06:10:55
Előbb utóbb mindenkit elér az időskor Mamuszkám, az idő nem áll meg. Ne szomorkodj! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
