Amit megőriztem
Annyi bent rekedt szó ,mind mind neked,
Sivár évek, fel nem adott levelekben
Csak egyetlen sornyi hazugság-révülten
"Már megtanultam élni nélküled."
Egy vetetlen ágy, emlékszel,feledhetetlen?
Kőkereszt, a jel utunkon, felejtetted?
A neved őrzöm még nevemben, kedvesem,
Nincs mire várnunk, s van a végső türelem.
Radmila - szeptember 04 2011 13:48:51
Drága Etusom, ne legyél ennyire szomorú, verseidből árad a lágy hangú fájdalom, melynek a türelem sem adja meg a reményt.
Szeretettel ölellek: Mila
pircsi47 - szeptember 04 2011 15:24:55
Etusom!
Nagyon szépet írtál és a Mozart zene is nagyon szép aláfestés!
Gratulálok: Pircsi
Azt írják előttem, hogy szomorú? Hát sajnos, így a kenyerem javát megéve, kimondhatom, hogy az életben jóval több a szomorúság,
mint a boldogság!
gyongyszem555 - szeptember 04 2011 16:04:42
Etusom kedves!
Szomorúan konstatálom, hogy a hangulatod nem változott pozitív irányba legutolsó "találkozásunk" óta. gy szeretnék segíteni, de nem tudom, hogy hogyan?
Egyébként szép a versed, - már ha egy szomorú mondanivalójú versre lehet ezt mondani -, szeretettel olvastalak!
Évi.
czegledy66 - szeptember 04 2011 17:33:25
Szép, szomorú !
agota - szeptember 04 2011 17:52:02
Kedvesem!
Ez nagyon, nagyon jó, és sajnos értelek is.
Ölelés
haaszi - szeptember 04 2011 19:10:07
Az utolsó három sor sorvégi rímei nem illenek nekem ehhez a megborzongató vershez... Annyira szép és szomorú a többi, hihetetlenül mély és fájó, és az a három rím olyan elkopott hozzá...
Gyönyörű a zenével együtt... jó választás...!
lazarhzs - szeptember 04 2011 20:40:22
Szomorúság...sajnos kikerülhetetlen érzés .
Vers és zene kiegészíti egymást.Szép.
Üdv: zsuzsa
mamuszka - szeptember 04 2011 20:53:47
Mélyen szomorú és ellentmondásos kifejtése a végső és végtelen fájdalmas búcsúnak---
a zene még elmélyíti ezt az érzést
