|
 Vendég: 127
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szomorúságomat, mint egy gyermek magamban hordom,
S a parkokban a fák levelei harangokként zúgnak,
Valósággal hallatszik az ősz hosszú nyugtalansága,
Szállnak az eső madarai s a háztetőkön szétloccsannak.
Ugyanaz az emlék és ugyanaz a bátortalan kedv,
Szeretném, hogy a nyárból kezeiddel átölelj.
Lépkedek a múlton, mintha ismertelek volna,
Nem talállak a tó szomorú tükrében.
Mindenütt kórházi levegő,
A fák lombjai kifonva állnak,
A szél az, mely az eget könyvként lapozgatja
Hallom a teleírt papírlap sziszegését,
S rajta fájó történetek terülnek szét,
Míg Én a kórház hideg termében fekszem gyermekként.
|
|
|
- szeptember 05 2011 17:14:27
Drága Elemér, tökéletesen átéreztem versedből a fájdalmad, kiszolgáltatottságot. Kitartás! Egy hónap után, meg még azután, látod élek, és ez is valami.
Szeretettel: Radmila |
- szeptember 05 2011 17:26:50
Légy erős és bízz magadban! |
- szeptember 05 2011 20:07:34
Elemér!
Légy erős, akarj meggyógyulni, sikerülni fog, meglátod, mert az 50 %
gyógyulás!
Én is rengeteget volt6am kórházban, agyon kínoztam, de én akartam
és még eddig mindig hazajöttem!
Jobbulást kívánok szeretettel: Pircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
