Veled aludni el, egymást átölelve,
Hallgatni szuszogásod, mely a csendet áttörte.
Nézni, lehunyt szemeidet, s rágondolni arra,
Álmod, álomország mely részén vet partra?
Gyönyörködöm arcodban,
Mely kisimulva pihen karomban.
Szemed néha megrebben,
Tán most álmodod a legszebbet?
Vajh rólunk szövöd álmod,
S benne csak a szépet látod?
Biztos csodákat látsz ott,
Mert arcod sima, akár a bársony.
Tán utolsó együttlétünket álmodod újra,
Mikor együtt keltünk, a gyönyörökkel teli útra!
Együtt értük el a gyönyörök mezejét,
Hol ketten éreztük, szerelmünk örömét!
Biztosan err?l, vagy ily szépr?l, szól álmod,
Hisz az el?bb ajkadon kéjes mosoly játszott!
Aludj csak Csillagom, majd én ?rizem álmod,
Arra is vigyázok, hogy mindig szépet álmodj!
