Ma már csak por vagy, por és hamu.
Egy szell? szétfújhat a semmibe.
Látom
még magam el?tt arcodat, a kósza tincset
szemedbe lógni és furcsa mosolyod,
de csak por vagy már, por és hamu,
hamu.
Hová lettél? Ha hallom hangodat még
az éjszaka csendjébe beleneszelni,
kapkodom fejem, merre vagy?
Hiszen elmentél, azt mondták,
és nem vagy más, csak...
De én érezlek még, érdes ujjaidat
állam vonalán, s ahogy végigsimítod,
semmihez nem hasonlítható,
semmivel össze nem téveszthet?.
Nem sírtam, mert el nem hagytál,
s aki azt mondja, nem vagy már, hazudik.
Csak por és hamu? Ennyi lennél?
Én ?rizlek.
Nem az urna.
denes - december 10 2007 09:37:13
Ahogy mondják, porból lettünk-porrá leszünk.A fájdalom, egy élet távozása mindig megvisel bennünket.E szomorú állapotot tükrözi a szépen megfogalmazott, hangulatilag is megrázó, érzelmes versed.