|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Elvettétek az álmaimat,
kitéptétek a szárnyaimat.
s most elvárjátok t?lem,
hogy elrepüljek örökre.
állok a szakadék szélén remegve,
ti mögöttem álltok s néztek.
taszigáltok, hogy induljak végre,
ez képtelenség!!- nem veszitek észre?!
szárnyaim vérz? csonkjai sajognak,
de titeket ez nem mozgat.
"indulj már!!" - üvöltötök,
s ebbe beletör?dök.
kitárom karjaimat s el?re d?lök,
lábam alatt szétnyílik a föld.
csak zuhanok egyre mélyebbre,
ti fenn álltok, s nem értitek az egészet.
a szél hajamba kap, csípi arcomat,
most már nem számít semmi,
vége van örökre a dalnak,
s már nem lehet újra kezdeni.
voltak álmaim s vágyaim!
de elvettétek t?lem ?ket,
s most itt vagyok egyedül kisemmizve,
s elvárjátok t?lem, hogy legyek valaki.
álmaim fellegvárát szétbombáztátok,
s a vágy-köveket mind széjjel szórtátok.
s most itt vagyok, a semmi,
céltalan, hontalan, magányos valaki...
|
|
|
- szeptember 24 2007 14:31:27
Fájdalmasan szép vers,de talán csak azért lökdösnek(feltételezem,hogy a barátaid,vagy a szeretteid), hogy szedd össze végre magad, és kezdj egy új életet. A régi, amint versedb?l is kit?nik, nem vezet a boldoguláshoz.
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
