|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Alkonyfotelbe ül révedésem,
odakint szél csellója játszik őszi
melankóliát, lanyha bíbor szövi
a láthatárt, az est légterében
egymásból kiernyedő tüzünk látom.
Éhes vércseként szállt ölelésünk
ablakába, minden törekvésünk
láz-gyönge, hiszen már koporsószárnyon
ránk is zuhant a szerelem múlása.
Kéj-fűtött sóhajaink kemencéje
csak hamvakat lehel már, a szenvedély
iránytűje télbe mutat...Útjára
terel minket a csókok feledése,
nem vagyunk csupán száradó rekettyék.
Bár virágunk Nap-aranyló uszálya
maga volt a gyönyör selyemfénye,
rajta már szépségünk sem terem rég.
Mint bőszült héják tépett toll-hullása,
úgy hullunk alá a veszteségnek,
izzó fájdalomhőnkben egy csepp remény
sincs ezután...Úgy múlunk el, akár
a nyár kamasz-hevű lobogása,
seb-esőn csitul szívünk forrongása,
olyanok leszünk, mint tél-előn a táj.
Elhallgat bennünk az öröm patakja,
mely eddig cserfes-hetykén csobogott,
illúziókkal hiába foltozom
e kínt, mert orchideánk ma szalma csak. |
|
|
- szeptember 11 2011 14:20:50
Szép!
Gratulálok!
Szeretettel olvastalak!
Évi. |
- szeptember 11 2011 15:20:31
Kedves June, a természet és az ember életének fonala ügyesen összefonva.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- szeptember 11 2011 19:07:50
Nagyon szép!
Gratulálok!
Szeretettel:Jani. |
- szeptember 11 2011 19:27:55
Nagyon szép! Gratulálok-szeretettel:fava |
- szeptember 11 2011 23:51:33
Tudom... sajnos... Szép és fájó sorok... bennem is feltépnék a sebeket, ha behegedtek volna....  |
- szeptember 13 2011 11:23:46
Remek ez a vers, kitűnő rímtechnikád! Nemes gondolataid pedig lelkem simogatják! Gratulálok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 20. kedd,
Vendel napja van.
Holnap Orsolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
