Hol volt, hol nem volt egy kis lány egyszer
Szólította az élet, mostmár kelj fel.
Hangtalanúl némán ásított egy nagyot
Nem tudta,hogy az élet egy múló állapot.
Nem értette miért van ennyi gy?lölet
Nem tudta a szeretet vajon hol lehet.
Neki állt hát keresni a nagy rengetegben
Talált egy álmot az élet vízében.
Álmokat épített mosolyt fakasztott
A fájdalomról mi szívén lakott mindig halgatott.
Szomorúság helyett szeretetet adott
A magányához falakat rakott.
Nem volt pillanat hogy ne legyen könnycsepp
Felszárította ...majd lesz szebb.
Halkan segített senkinek sem ártott
De az élet neki csak fájdalmat adott.
Meghaltak s elmentek akiket szeretett
Nem volt már senki akit keresett.
Magányba menek?lt de kicsiny társra lelt
Egyszer volt, hol nem volt,hogy szeretet született!
