|
   Vendég: 20 
Nincs Online tag 
   Regisztráltak: 2,217 
 |   
 | 
  
Hogy mesélhetném el Anya 
Hiszen a szíved szakadna  
hogy nem járok már vele  
egy mifeném sem kelendő  
lakásom árverezendő  
- jött a bank levele 
s a lányod helyzete 
katasztrófa 
Még a sarki boltba  
is folyamodtam állásért  
de a tulaj csak végigmért  
és nem kecsegtetett  
Biztos csak egyben lehetek  
mire Biztos Állásom lesz  
rám dőlnek a hegyek  
számlahegyek  
Kilátástalan  
Elmondjam?  
Csak felizgatnák magukat  
szegény drága szülők  
ezért jobb, hogy külön lakunk  
hébe-hóba találkozunk  
s dolgaim nem ismerik ők  
Nem hazugság  
csak hallgatok  
csupán reménykedem  
nem dönt le végleg egy hullám  
víz felett még fejem  
Gondolta volna bárki is  
milyen hamis  
ez a zsugorodó világ  
aprópénzzel kiszúrt szemmel 
s óriás  
űrrel ember s ember közt  
Régen is ez volt  
Visszajött  
Hát aztán  
hogyha nincs tovább  
ha be kell vallani  
legyen aminek lenni kell  
a csődtömegnek menni kell  
A földgolyóbis szép kerek  
máshol is élnek lúzerek  
máshol tán újra kezdhetek  
valamit az életemmel… |  
  |   
|
 
 - szeptember 18 2011 18:13:32 
Hát igen! 
Szerintem, a jóérzés ezt diktálja, bár nem biztos, hogy így a jó. 
(én sem zaklattam soha a szüleimet) 
Elgondolkodtató, vajh meddig tart a szülői kötelesség? 
Ölellek | 
 
 - szeptember 18 2011 18:24:04 
Irénkém! 
 Átérzem problémátokat, mert a Fiam is így járt és a 10 éves kapcsolata is ráment, mert az életársa nem volt hajlandó ennyit fizetni, csak a pénzt elkölteni és lelépett Olaszországba egy másik 
férfivel! 
Jönnek a csekkek ész nélkül, már az össz.félretett pénz erre megy 
még 10 évig! 
Sokan vagyunk így! 
Jól megírtad a szomorú történetet, gratulálok: Pircsi  | 
 
 - szeptember 18 2011 19:00:09 
Sokan igy vagyunk mi ezzel...titkoljuk a valót ,talán féltésből,talán szégyenből,talán mert mást nem tehetünk-hogy jól van e ez igy kitudja? A számlák meg csak jönnek,jönnek... 
Szeretettel olvastalak:fava  | 
 
 - szeptember 18 2011 20:41:07 
Érzem vívódásod... 
Szeretettel olvastalak:marina | 
 
 - szeptember 19 2011 05:26:09 
Kedves Irénke! 
"Máshol tán újra kezdhetek 
valamit az életemmel" 
Azt hiszem, hogy sokan felteszik magukban ezt a kérdést manapság, igen ám, de hol van az a "máshol"? Mi a biztosíték arra, hogy nem ugyanez vár ránk? 
Gratulálok valóságot tükröző versedhez. 
Szeretettel olvastalak. 
Évi.  | 
 
 - szeptember 19 2011 10:42:06 
Drága Irénkém, valósághű versed, fájdalmasan érintett. Van azonban határ, amin át kell lépni, és elmondani, kérni a szülő megértését, segítségét. Szívből kívánom a legjobbakat, versed pedig remek. Szeretettel: Radmila | 
 
 - szeptember 19 2011 13:36:22 
Kedves Irénke! 
 
A valóság az, hogy sokan meg is próbálnak máshol kezdeni valamit az életükkel. A törlesztőrészletek csak növekednek, ellenben kevesebb nettó fizetést helyeztek kilátásba.  
 
Nagyon szépen megírtad! 
 
Üdv.: Torma Zsuzsanna 
    | 
 
 - szeptember 19 2011 16:06:15 
A bankvilág ezért szenya, mert mikor a hitelét ajánlotta premizálta az ügyintézőt, hogy minél több hitelt helyezzen ki, s az emberek ezt mind bevették, aminek most isszák a levét. 
 
Sajnos jó meglátás   
 
Szeretettel Joli  | 
 
 
 |   
|
 | Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
 |   
 | 
|
 Ma 2025. november 04. kedd,  Károly napja van. Holnap Imre napja lesz. |   
|
 Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 |   
 |