|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Az égbolt alja egyhangúvá szürkült,
Kifakult a világ bús alkonya,
S valahonnan lágy muzsika dallama
hívatlan kedvességgel, gyengéden lengett körül.
Szertefoszlott zord sugara a Napnak,
Amíg én más fényeken merengtem,
Mik szétszóródva egy még ismeretlen
Mosolygó szemeiben barnasággal ragyogtak.
Édes zenéjével markolt lelkembe,
Kitépve onnan minden fájdalmat.
Észrevétlen lopta el magányomat,
S visszaadott valamit, mit rég elveszítettem.
Minden békés lett mire a nap virradt,
Könnyem az arcomon végigcsordult,
De e könnycsepp, e könnycsepp szívemből hullt,
Hiszen e tolvaj kiszínezte nekem a hajnalt. |
|
|
- szeptember 20 2011 21:43:36
Gyönyörű.. |
- szeptember 20 2011 21:56:09
Kedves BeYu!
Észrevétlen lopta el magányomat,
S visszaadott valamit, mit rég elveszítettem.
Gratulálok szép versedhez: Jani. |
- szeptember 21 2011 05:29:26
Csodálatos a versed kedves BeYu!
Gratulálok szeretettel: Évi. |
- szeptember 21 2011 08:58:58
Kedves BeYu!
Ilyen "magány ellopó"-nak biztosan sokan örülnének.
Arcodon végicsorduló könnyeid már az örömkönnyek voltak!
Nagyon szépen megírtad, tetszenek az ölelkező rímek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 21 2011 10:00:18
Kedves Be Yu szép képeket használtál versedben. A befejező rész nagyon tetszik. Szeretettel gratulálok: Radmila |
- október 05 2011 16:21:05
Köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 20. kedd,
Vendel napja van.
Holnap Orsolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
