|
 Vendég: 110
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mit erőlködsz?
Elszenderült a csend,
jó érzés ülte meg szívem,
agyam tudata vonzott,
lógatni szerettem volna
lábam a feltörölt vér fölött,
hirtelen forgatni kezdett
egy erő,
oly gyorsan,
ahogy a bűntudat nő,
majd
máskor lógasd lábadat,
mit erőlködsz ott,
ahol a halál arat.
(2011 februárja a kórházban) |
|
|
- szeptember 21 2011 15:21:53
Drága Mila!
A kórházi képed riasztó számomra, annyira valóságos...
sok hasonló élményem van, de magamtól be nem megyek többé, - ha visznek, akkor már nem jövök ki élve - ebben biztos vagyok, mert a mi kórházunkban tényleg arat halál..
szeretettel olvastam, de kívánom, hogy ne legyenek ilyen élményeid neked sem - ölellek mamuszka  |
- szeptember 21 2011 15:26:01
A kórház mindig nyomasztó, versed méltán tükrözi ezt az érzést.
Szeretettel Joli |
- szeptember 21 2011 16:30:46
Radmilám!
Nagyon meg lehettél ijedve a Kórházban, ha a halál gondolata is felmerült Benned! Én is voltam többször is elég súlyos betegségekkel,
de soha nem gondoltam a halálra!
Szépen megírtad és ilyenre ne is gondolj!
Gratulálok: Pircsi |
- szeptember 21 2011 16:39:05
Sanyikám, a kórházi versek mind a kórházban íródtak, hanyatt fekve, legtöbbször infúzió az egyik kezemen, a másikkal írtam. Általában a bal kezem nyújtottam, de azért volt, amikor a jobbat kérték. Volt, elmúlt. Soha ne legyen rá többé szükség.
Köszönöm, hogy tetszett a versem. Szeretettel: Radmila |
- szeptember 21 2011 16:44:07
Drága Mamuszka, olyan osztályon voltam, ahova senkinek sem kívánom, hogy betegye a lábát. Nem félek a kórháztól, egyedül a fogcsináltatástól. Ott sokszor ledöbbentem, voltak nehéz napjaim, de a gyerekeimnek azt mondtam, abban a zimankós időben csak akkor jöjjenek, ha valamire szükségem lesz. Te se féljél, mert azért sok emberen segíteni is tudnak.
Szeretettel ölellek és puszillak: Mila |
- szeptember 21 2011 16:44:46
Kedves Joli, köszönöm elismerésedet.
Szeretettel: Radmila |
- szeptember 21 2011 16:49:54
Drága Pircsikém, a kardiológián naponta süvített a szirén a vaskerekeken tolt élettelen testtel. Nem lehetett nem gondolni az elmúlásra. Nem féltem, nem félek a haláltól, de megrázó, és nem is tudom leírni milyen érzés keríti hatalmába az embert.
Remélem soha sem kerülsz az intenzív osztályra.
Szeretettel : Radmila |
- szeptember 21 2011 19:05:27
...mert a halálnál úgysincs nagyobb hatalom...ezt akkor érzi az ember amikor közelről találkozik vele,ott a kórházban,ott ahol csatát kell vivni vele nap mint nap....hűen tükrözi ezt az érzést a versed.
Szeretettel olvastalak:fava |
- szeptember 21 2011 21:02:29
Kedves Radmilla!
A novellának van egy előnye a verssel szemben! Már pedig az, hogy föl tudja hívni a f igyelmét az olvasónak, egy-egy olyan ragyogó versre, mint amilyet most tőled kaptunk. Az illetékes szemszögéből mondhatom, ez a pársoros vers jobban írja le az intenzív osztályra került ember kétségbe esett gondolatait, érzéseit, mint egy hosszabb próza. A tiszteletedre fölteszek most egy ilyet, hogy bizonyítsam, ez a kórházi világ mennyire azonos és ismert előttem, hogy én igazán magamévá fudom tenni e kiváló versedben köldött üzenetedet!
Sok szeretettel Andy |
- szeptember 22 2011 06:44:31
Köszönöm kedves Fava elismerő szavaidat. Szeretettel: Radmila |
- szeptember 22 2011 06:46:57
Kedves Andy, örömmel látlak versemnél, és persze elolvasom a prózádat, ami valami formában érzelmileg fűződik versemhez. Köszönettel és szeretettel: Radmila |
- szeptember 22 2011 08:21:11
Gyönyörű, köszönöm!
[small][i]Inis Corphlo[/i][/small] |
- szeptember 22 2011 10:14:01
Kedves Ephix. köszönöm elismerésedet, és örömmel látlak versemnél.
Szeretettel: Radmila |
- szeptember 22 2011 17:30:20
Ismerős érzés. Sajnos.
De fel a fejjel!Legyünk optimisták, hisz csak az egyik állomás volt... |
- szeptember 22 2011 17:55:32
Drága Irénkém, bár ne lenne ismerős Neked ez az érzés, de az optimizmust nem adjuk fel!
Szeretettel és köszönettel: Radmila |
- szeptember 22 2011 19:35:58
Csatlakozom Irénhez,
+ egy ölelés. |
- szeptember 22 2011 19:47:21
Kedves Radmila!
Nem irígyellek azért, amit át kellett élned, és másokat sem, akiknek meg kellett fordulnia a kórházi osztályokon.
Én sem szeretek még a háziorvos közelébe sem menni, talán még akkor sem, ha kellene. Gyógyszeriratásokon kívül nem is zavarom, sőt néha még az orvost sem várom meg, csak legyen aláírt recept, hiszen az asszisztensnő is
tudja, hogy mit kell kinyomtatni.
Én is megvárom, hogy vigyenek, ha nagyon muszáj!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
