|
 Vendég: 86
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Anyám!
Mesélj nekem,
mondd el, milyen volt az apám,
akit fényképről ismerek csupán.
Ő sem látott engem,
elvitte őt a kór fiatalon,
agyhártyagyulladást kapott
jégesős tavaszi napon.
Hasonlítok-e rá?
Kicsit vagy nagyon?
Érzem, szeretett volna engem,
hasonmását látta volna bennem...
Örököltem a génjeit,
tehetségét, amit
neki köszönhetek, de
csiszolatlan gyémánt maradtam,
mert mesterem halott,
foglalkozni velem
nem tudott.
Sorsom megfosztott apámtól,
téged a szerető férjtől,
mindkettőnket a könnyű élettől.
Árvák lettünk, egymásra utalva,
kitaszítva a nyomorra.
Új társat találtál,
én új apát,
gondunkat viselte,
de nem pótolta az imádott férjet,
sem az igazi, a tehetséges jó apát.
Bizonyítanom kellett,
hogy emlékéhez méltó legyek,
követtem hivatását,
így lettem tanár,
Anyám! |
|
|
- szeptember 22 2011 09:08:19
Drága Mamuszkám!
Nagyon megható, szép veredhez szeretettel gratulálok: Pircsi Ölellek |
- szeptember 22 2011 10:02:01
Meghatóan szép!
Gratulálok! 
Szeretettel: Vali. |
- szeptember 22 2011 10:03:56
Mintha csak az én történetem is leírtad volna!!
szeretettel olvastalak Laci
|
- szeptember 22 2011 11:07:16
Drága Mamuszka,
fájdalom és hiányérzet a lelked tölti el. Emlékeik is fájnak a mai napig.
Nagyon szépen visszaadtad a hiány érzelmét, s a bizonyítási vágyat.
Szeretettel ölellek: Mila |
- szeptember 22 2011 11:21:30
Fájdalmas - a mai világban lehet ilyen megrázó-prózaisággal is írni, képeket szinte mellőzve - így is sokkol! |
- szeptember 22 2011 13:52:26
Mamuszkám Kedves!
El tudom képzelni, hogy milyen rettenetesen fájdalom lehetett anyukádnak - amikor a szeretett férjet (apukádat) fiatalon elveszítette - és magára maradt egy kicsi gyermekkel (Veled).
Hiszen kicsi lehettél, hacsak fényképről emlékszel rá. A nyomorból felemelkedni biztos, hogy nehéz volt, de szerencsére Neked sikerült és elérted céljaidat - igaz, hogy biztos, nagyon-nagyon meg kellett küzdeni érte-, hiszen mint legutolsó prózádban írtad, mindig tanár akartál lenni.
Gratulálok szeretettel versedhez, mondom, hogy nagyon jó és szép - attól függetlenül, hogy a mondanivaló végtelenül szomorú-
szeretettel olvastalak!
Ölellek: Évi. |
- szeptember 22 2011 16:33:16
Köszönöm együttérző üzenetedet Pircsi
szeretettel - mamuszka |
- szeptember 22 2011 16:34:59
Kedves Sanyi!
Köszönöm kedves részvétedet...bár sok év telt el, egy elveszett életlehetőséget nem pótolta semmi és még ma is fáj néha - mint ma is..
szeretettel - mamuszka |
- szeptember 22 2011 16:35:40
Kedves Valika!
köszönöm üzenetedet
szeretettel - mamuszka |
- szeptember 22 2011 16:37:16
Kedves Laci!
Szomorú, ha sorstársam vagy...vannak többen, de mindenki a maga keresztjét hordozza egy életen át...barátom
szeretettel - mamuszka |
- szeptember 22 2011 16:39:38
Drága Mila!
Köszönöm megértő szavaidat, kedves üzenetedet...ma nagyon rosszul ébredtem és azóta is csak ez van...
ostoba dolog, hogy most az elmúlás küszöbén jajgatok az elrontott életért - amiért csak a sors okolható
szeretettel ölellek - mamuszka |
- szeptember 22 2011 16:42:46
Kedves Évi!
Igen, anyámnak volt talán nehezebb, mert ő az ismert boldogságot veszítette el, - én még meg sem születtem, amikor apám - 10 nappal korábban! - örökre elhagyta őt. ...a többi - szörnyű volt...és még ma is az..
köszönöm kedves szavaidat.
szeretettel - mamuszka |
- szeptember 22 2011 16:44:58
Kedves István!
Képekben, hasonlatokban nem lehet kifejezni ezt a belső, végtelen fájdalmat...de prózában sem, viszont így kicsit olyan, mint a gyónás - megszabadítja a lelket...
szeretettel üdv. -mamuszka |
- szeptember 22 2011 19:29:12
Méltó, szép.
Ölellek. |
- szeptember 22 2011 19:33:38
Egy pótolhatatlan apa hiánya,a bizonytalanság-vajon milyen lett volna,szeretett volna,büszke lett volna reád...ez mind megválaszolhatatlan kérdés....sajnálom hogy nem érezhetted a biztonságot,de talán igy lettél igaz,tisztalelkü emberré...
Szeretettel olvastalak most is:Valika |
- szeptember 22 2011 20:04:01
Köszönöm Ágota
kedves üzenetedet...rossz napom van...majd elmúlik ez is...
van ilyen!
ölellek Mamuszka |
- szeptember 22 2011 20:08:04
Drága Valika!
Tudom, te érted, - vannak pótolhatatlan személyek, noha a mondás azt tartja: mindenki pótolható!
Hát NEM! - annyira másként alakult volna minden...és most, amikor nem tudok aludni éjszakákon át, annyira fáj! /nemcsak a testem, a lelkem is/
köszönöm, hogy írtál - ölellek sok szeretettel - mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
