Szívem hasadt, kék eget rég látott,
Heve már messze,...távol a régi nyár;
Hol csak szikkadt f? immár, s aszott
Termése életem dele,...vagy elmúlt már?
Kósza szél, mi vágyam korbácsol újra, s újra,
Parazsam, mit lobbant csillogó feketeszén darab;
Vágyni új nyarat, ?szt, hideg telet fehér hóval,
Szikrázó napsugarat, s újra szép tavaszt!
De míg bezárt ?rben létem, semmit sem ér,
Ha nem látják mosolyom, nem lát Napfény,
S arcom nem érinti nap, se szél.
Így szavaim is csak magam hallom én!
Bolond Világ, bolond természet, míg él,
Forró, t?zforró, az idei tél!
