Ma még zöld az erd?,és süt a Nap.
Bár néhol már színesek a fák.
Levelüket hullatják a t?levelü tulyák.
Szeptember 17-én,még zöld a Világ.
De mi lesz kés?bb,ha elmúlik az egyszínü Nyár?
Jönnek majd a h?vös napok,komor éjszakák.
És a szívemben is útra kél egy vágy.
Hozzád siet,míg álmodik a kés? Nyár.
S szerelmet kér,de nemtudom,hogy talál.
Az Ég kék s egy-két madár
Még repked fenn a tenger síkján.
De ahogy beszürküll e kékség,
Úgy t?nik el majd e raj.
S múlik el az álom Nyár,
Mi nem hozott mást csak Magányt.
Mégis a szívem újra él,és reméli,
Hogy lesz kiút a homályból.
S meghallgatja Isten ezt a vágyakozó fohászt.
Mit t?le kérek én nem sok csak egy Név,
Mert nemtudom feledni azt,
Ki talán soha nem is lehet Enyém.
