|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Fészkét hagyó fecske madár,
Repül, felhők közt magasan jár.
Meghódítja a végtelent, szélnek
Szemben, szárnyait lebbenti fent.
Mint fészkét hagyó fecske madár,
Gyermekeim is kiröppennek már.
Észt, veszejtve, rohannak a végtelennek,
Szélnek szemben teszi. Nem csábítja
Fészek melege, hiába a nap ereje.
Mit mondhatnék, olyan ez, mint érett
Gyümölcs, édes, édes élet. Itt az ősz,
Kiürül a fészek.
Mert az teremtett ember,
Még nem ismeri szélnek szeszélyét,
Csak száll a világnak, nem számít örvény.
Kéz –kézben csak divat, nem törvény.
Családnak fészkét hagyja a legény.
Felnőni vágyik, szállni,
Felhők sodró ölén.
Fészkét hagyó fecske madár,
Az élet körbeforog, kirepül.
Új fecske kémleli az eget,
Neve fiú, és gyermek.
Mert így teremtet, elhagyja,
Anyját, Apját.
Mit mondjak én? a vén.
Legyen égnek, boldog madara! |
|
|
- szeptember 28 2011 11:05:15
Igen, minden madár egyszer elhagyja a fészkét, de hacsak látogatóba is, de visszatér.
Gondolj arra mikor te kirepültél. nehéz dolog, de el kell fogadni.
Szépen összegezted ezt az érzést.
Szeretettel Joli |
- szeptember 28 2011 16:22:42
Szép verset írtál, de érezni,hogy fájdalommal viseled gyermeked vagy gyermekeid kirepülését, pedig ez az élet rendje!
Gratulálok: Pircsi
Annak van szerencséja, akinek nem mennek messzire a gyerekei!  |
- szeptember 29 2011 16:07:50
Köszönöm a hozzáoszlást!
Valahol tudomásul veszi az ember, házasság hiányzik! Lelkemben ilyen régimódi dolgokra állnak.
Tisztelettel:majus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
