Azt hiszed értesz mindent, amit Isten rendez.
Szívemben lüktet, érzem mit Isten rendelt.
Nézz magadba fogadd el a tényeket.
Tudom, hogy érted már a lényeget!
Nálad a reakció akciót szül,
Legbelül mélyen már minden szavam kihült.
Megrekedt szavak, folytott gondolatok,
Meg?rjítenek, de inkább csendben maradok.
Már nem hallom amit kívánsz mondani
Szemem a sápadt fény? lámpákat figyeli.
Állsz el?ttem és csak beszélsz, tátogsz
Mily gyönyör? ez a város, egészen máshol járok!
Bels? csendemen egy villamos suhan át.
Repít reményekkel teli életem után.
Próbálsz visszahúzni, az utolsó Szót fülembe súgni,
Már nem érdekel, nem értem mit akarsz mondani.
Szárnyam kezedb?l kitépem, arcod barázdált lesz,
Szemed sarkában a t?z szerelmes táncot lejt.
Ócska remények felemésztik lelkedet,
Elnyelnek, mint vaknak szeme a fényeket.
Értem ezernél több fohász hagyta el ajkadat,
Hogy élsz s lélezel, köszönted-e valaha?
Soha ne felejtsd el ezt a szót: Hála.
Talán Isten is el?bb válaszol imádra.
