|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Elmém még a magasban jár
Testem már meg-megáll
Szemem a távolt fürkészi
Nem jellemző rám a számadás.
Mégis kerülget egy látomás.
Becserkész óhatatlan,
s rámtelepszik múlhatatlan.
Gondolatom bolyong a semmi tengerében
Zászlóm kibontva, rajta a kalózjel
Szabadságot hirdet?
Megkopva verdes a szélben
Ki észrevegye?
Nem akad a térben.
Önkényes szabadság
Beágyazva önkényes rabságba
Lobogtatja a szél
a néhol lyukas posztót
Rongyos a vitorla
s rongyos az a lobogó.
De... szeretem a tengert.
A kikötőket mesze kerülve
élvezem létem perceit
Nekem boldogság a sirályok röpte
a víz robajlása
a tiszta csendesség
a felhők vonulása.
Meddig utazom így?
Honnan is tudhatnám
Nézem a horizontot
Szárazföldnek tűnik
Közelebb érvén
megrémít zsibongása
elriaszt idegensége
Itt sem vetek horgonyt.
Felveszek utasokat néha-néha
Elrévednek az ismeretlenség mélységében
Riadalmuk nem táplál marasztalást
irányukban
Mosolyogva köszönünk el
Kiszállás.
Én tovább hajózom
A béke szigete bennem van.
Már nem kutatom vadregényes
lakatlan kietlenségben.
Átlépve az álmok birodalmán
Túllátva a semmi határán
Egyszer...
mindnyájan megtaláljuk a saját földünket. |
|
|
- október 07 2011 14:48:58
"A béke szigete bennem van."
Ez a legfontosabb!!
Gratulálok versedhez Laci
 |
- október 08 2011 12:10:44
Köszönöm, Laci! Szia. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
