Napkorong

Amikor még kamasz voltál
dacoltál az apáddal és anyáddal,
nem tudtad még, hogy lesz a jobb,
harcban álltál Te az egész világgal!

Azt hitted, hogy csak az a jó
mit Te gondolsz a nagybetűs életről,
nem hitted, hogy pofont kaphatsz,
ízelítőt, sötét árnyak képéből.

Rádöbbentél, hogy az élet
lehet keserű és nagyon goromba,
szabályokat nem betartva?!
Tudod most már, nem lehetsz ily' ostoba!

Felnőtt fejjel másképp látod,
dackorszakod szerencsére véget ért,
szüleidre számíthattál
érted már az életednek lényegét,
megfejtetted mindennek az értelmét!

Ma már jókat nevetsz azon
kamasz korban hogy képzelted életed,
azt hitted, hogy csupa derű,
pedig csak gondolatod játszott Veled,
napoknak árnyoldalát nem szeretted!
Pedig lesújtottak, kapkodtad fejed!

Hozzászólások

NDI - október 09 2011 07:35:15
Mennyire igazad van...
szeretettel Domokos bátyád

Radmila - október 09 2011 09:36:12
kedves Évi, nagyon szépen leírtad a kamaszkort. Szeretettel gratulálok: Radmila

colozo - október 09 2011 09:38:13
Kedves Évi ezen mindannyian átestünk, szépen megörökítetted - azért hálás téma, mert fejlődésről szól, gratulálok. C.

gyongyszem555 - október 09 2011 09:55:14
Kedves Domokos Bátyám!
Köszönöm szépen, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi.

gyongyszem555 - október 09 2011 09:56:12
Radmila kedves! Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeddel megtisztelted versemet.
Szeretettel: Évi.

gyongyszem555 - október 09 2011 09:57:10
Kedves colozo!
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártál, véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi.

gyongyszem555 - október 09 2011 09:58:21
Kedves Sanyi!
Köszönöm, hogy ma is megtiszteltél véleményeddel.
Szeretettel: Évi.

Vyvyen - október 09 2011 10:17:21
Igazán szívhez szóló a versed, legalábbis számomra bizonyosan, hiszen nemrég léptem rá a nagybetűs élet rögös útjára, és sajnos ez iszonyatosan nehéz... annyi a zsarnokság, álnok emberek, és hazugságok, átverések, és az ember rájön, hogy nem tud tiszta lenni a mocskos világban, mert eltapossák. :/ És bizony, mikor még kamasz vagy, úgy hiszi majd dacolhatsz a világgal, ahogyan írtad, de sajnos nem így van. Ám legyünk optimisták, és ha a gondok vihara felkap magával, bízzunk az ágban, melybe belekapaszkodhatunk.

Igazán köszönöm a versedet!

Vivi

pircsi47 - október 09 2011 10:32:59
Barátnőm!
Remek a versed, mi épp most vagyunk benne nyakig!
A fiunk vett fel svájci frank hitelt és, ha mi nem segítenénk, mehetne a híd alá! Csak utólag tudtuk meg, mikor az élettársa lelépett és magára maradt a visszafizetéssel! Na ez elég nagy pofon
neki!
Gratulálok tanulságos versedhez: Pircsi barátnőtök :

gyongyszem555 - október 09 2011 14:20:40
Kedves Vyvyen!
"Az ember rájön, hogy nem tud tiszta lenni a mocskos világban, mert eltapossák". De azért ha az életet egy nagy pocsolyának tekintjük, igyekezni kell nem belevágtatni a közepébe, hogy a fejünk búbjáig sárosak legyünk, ki is lehet azt kerülni. Igaz, hogy hosszabb lesz az utunk a célig, de inkább az legyen, mint belesüppedjünk a mocsárba.
És ha még a pocsolya túloldalán ahová igyekszünk nyújtja felénk az élet a kis kezét egy ág formájában - mondjuk szülői, nagyszülői vagy baráti segítség -, igen is ki kell kerülni a pocsolyát, és örömmel kapaszkodni az ágba.
Köszönöm véleményedet.
Szeretettel: Évi.

reitinger jolan - október 09 2011 14:24:18
Nehéz időszak úgy a szülő, mint a gyerek számára, de előbb utóbb mindenki felnőtt lesz.
Szeretettel Joli

gyongyszem555 - október 09 2011 14:26:54
Kedves Barátnőm!
Igen, látom a televízióban a sok bedőlt hitelről szóló riportokat, családok, életek mennek tönkre, ahol nincs olyan családi szülői háttér aki tudna segíteni, igencsak bajban van. De híd alatt (hidak alatt) sincs annyi hely, amennyi kellene és akkor mi marad! A Duna?