|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A Don-kanyarban
Csizmámnak sarkára vaspatkót verettem,
Talpára, marhabőr új talpat szegeztem,
Hajnalban indulok, nem kelt fel még a Nap,
Messzi Don-kanyarból hősi dal hívogat.
Turulmadár kísér, Kárpátok völgyén át,
Messzeségben látom bércek magas csúcsát,
Ukrán megszállóké régóta e vidék,
Semmivé lett erre az Árpád ivadék.
Ukrán, rutén, magyar lakja e szép tájat,
Némelyekből sugárzik felém az utálat.
Kárpátok hágóit elérem már lassan,
Gödrös, rögös úton kissé elaléltam.
Szegett szárnyú madaram féltőn búcsút int,
Gondolatban súgom néki, várj madaram itt.
Távol már a haza, oly idegen e föld,
Hősök lába nyomán már kihajtott a zöld.
Kicsiny falvak, emberek, tájak, városok,
Figyelik a lépteim, bármerre is járok.
Oly nehezen nyílnak határok, sorompók,
Kérdően faggatnak ukránok, oroszok.
De én azért megyek, töretlen szándékom,
A doni vérmezőt meg kell látogatnom.
Nem gátolhat ebben senki ember fia,
Velem a jó Isten, mindennek tudója.
Közel van már a cél, kezd belsőm remegni,
Honvédőinknek vajh’ miért kellett halni?
Távol szép hazánktól, idegenek földjén,
Hóban, fagyban, sárban, perzselő nap tüzén.
Megyek kelet felé, elérem a folyót.
Hőseink is vajh’ ily szépnek látták a Dont?
Fenséges és nyugodt, folydogál csendesen,
Part menti nádasa ring lágyan, szelíden.
Borzolja a szellő a part menti fövenyt,
Őrzi múltnak fájdalmát, eltakarva mindent.
Sokat mesélhetne, de bénítja a tudat,
Látott sok-sok halált, látott borzalmakat.
Látta amint katonáink sorra fagytak meg,
Ki sem hűltek, már is varjak vájták szemüket.
Csizmáik, köpenyük bajtársak húzták le,
A szörnyű fagyhalált néhány így túlélte.
Mint útjelző halmok, a fagyott tetemek,
Ötven, száz méterre egymástól hevertek.
Jelezvén napnyugatra merre visz az út,
Tán az élők közül valaki hazajut.
Idézem elmémben szemtanúk szavait,
Folytatom utam, a látvány elszomorít.
Storozsevoje temetőjében kereszt,
Vigyázza a holtakat, őrzi lelküket.
Novo-Uspenkában kereszt az útszélen,
Seregünk elvérzett ebben a térségben.
Boldrievka sírkertje honvédekkel tele,
Nyolcezerháromszázhetvenöt nyughelye.
Rydkino emlékhely, központi temető,
Sírva tekint le rá naponta a teremtő.
Fekete gránitba tizenkétezer név,
A többi százezer vajon hol porlik még?
Fátyolos szemekkel olvasom a neveket,
Újólag kérdezem, vajon hogy történhetett?
Hősökként harcoltak nemzetünk fiai,
Dicső tetteiket nem fogjuk feledni.
Vissza a folyóhoz, könnyeimmel küzdve,
Istenem mondd! Miért kellett így lennie?
Nem felel senki, megnémult a víztükör,
Vöröslő napkorong a Don vizén tündököl.
Lassan alámerül, elnyeli a távol,
Búcsúzom a víztől, a susogó nádtól,
Néma harckocsitól, mely talapzatán áll,
Elhamvadt tüzét már nem szítja a halál.
Lábujjhegyen jő az est, ráborul a tájra,
Fülembe cseng a víz csendes csobogása,
Álom száll szememre, mint fáradt pillangó,
Bölcsődalt zúg a szél, ringat a Don folyó.
Reggel elindulok határokon által,
Kárpátok bércén találkozom a madárral,
Örömdalt vijjogva, szárnyra kél hevesen,
Körözve kísér a magas fellegekben.
Végre hazatértem, elfáradtam nagyon,
Vastag az út pora megkopott csizmámon.
Friss, fájó emlékek őrlik a lelkemet,
De él bennem a tudat, helyt állt a sereg.
Albert Ferenc |
|
|
- október 10 2011 09:25:05
Istenem!
Csak ülök többször el fogom olvasni!
Eszméletlen ...
Gratulálok! de ez rossz, silány szó müvedhez
Laci |
- október 10 2011 09:40:18
Kedves Gufi!
Hétmérföldes csizmádban történő barangolásaid emléke már nagyon hiányzott nekem innen a NAPKORONGRÓL!
Örülök, hogy újra itt vagy, csodálatos, nagyon szép ez a versed is, mint mindegyik.
Szeretettel olvastalak!
Évi. |
- október 10 2011 10:37:18
Kedves Gufi!
Nagyon örülök, hogy újra itt vagy közöttünk és megajándékoztál bennünket ezzel a felülmúlhatatlan verseddel. Hétmérföldes csizmád talpa soha meg ne kopjon, felülmúlhatatlan történelmi verseid során olvasóid az élményben gazdagodjon!
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: Vali. |
- október 10 2011 10:58:10
Szia Gufi!
Annyira ismerősek valahonnan ezek a sorok.... Talán olvastam már régebben hasonlókat?! Talán pont Tőled? Régebben is sokat sétáltam Veled... nagy-nagy szeretettel. Aztán eltűntem innen úgy mint Te, de visszatértem. Örülök, hogy újra Veled tehetem.
Szeretettel: Gabi |
- október 10 2011 11:35:29
Gufi!
Ilyen messze voltál a hétmérföldessel?
Gratulálok, állandó olvasód: Pircsi |
- október 10 2011 11:36:45
Kedves Gufi, örömmel olvastalak. Szeretettel gratulálok :Radmila |
- október 10 2011 12:02:46
Gratulálok!
Nagyon tetszett!
Üdv.: Jani. |
- október 10 2011 12:49:15
Köszönöm, hogy néha-néha felhúzod a 'tőlem kapott' hétmérföldest.  Történelmi verseidet ajánlom mindenkinek. |
- október 10 2011 13:28:28
Szép lett!
Gratulációval:
Delfinke |
- október 10 2011 15:43:58
Ferikém !
Örömmel húztam veled csizmát, örülök, hogy betévedtél !
Szeretettel Joli |
- október 10 2011 16:32:54
no,ez megint átéreztetett...
nagyszerű,hogy sosem fogysz ki az emlékekből'....
szeretettel:mine
(az ajándék kötetedet a napokban fejeztem be...s te épp most rukkolsz elő egy farbával'....ez volt nekem a ráadás...,mert erre vágytam,hogy még...)-no,régen hízelegtem ennyit,de te most megérdemelted) |
- október 10 2011 17:48:27
Kedves Gufi, örülök, hogy ismét itt vagy, újabb hosszú út után!
Könyvedet nagy tetszéssel forgatom! |
- október 10 2011 18:29:53
de jó, hogy erre is jártál..már hiányzott |
- október 10 2011 18:50:57
Kedves Gufi!
Gratulálok a szép és fájó versedhez.
Nem mondok semmit csak hallgatok.
Nem tudok mit mondani, talán könnyebb volna sírni.
üdv.Zeta |
- október 10 2011 20:22:49
Kedves Gufi! Örömmel barangoltam megint veled...szép út volt ez megint !
Szeretettel olvastalak:fava |
- október 10 2011 20:22:49
Kedves Gufi! Örömmel barangoltam megint veled...szép út volt ez megint !
Szeretettel olvastalak:fava |
- október 10 2011 22:41:10
Ferikém,örülök hogy olvashatlak.Szeretettel Elemér |
- október 11 2011 15:22:35
Kedves Barátom!
Örülök, hogy olvashattam ujabb kalandzásodról úti beszámolód.
Hiteles és érzelmektól sem mentes.
Köszönöm az élményt.
Üdv. Yankó |
- október 12 2011 06:41:12
Végtelenül örülök, hogy újra látlak és olvashatlak!
Élmény volt, köszönöm.
Ölellek. |
- október 12 2011 20:23:04
Nagyon örülök Neked és hogy újra olvashatom történelmi verseidet,gondolatban én is hétmérföldes csizmába bújok,hogy elkísérhesselek.
szeretettel: zsuzsa |
- október 16 2011 11:52:21
Köszönöm, hogy ily sokan elkísértetek. Szívem szerint vinném a nemzetet, mindenkinek látni kellene a helyszínt, főleg olyan embereknek akik a mai napig nem tudtak elbúcsúzni a szeretett hozzátartozójuktól.
üdvözlettel:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
