|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Szaporodunk, mint erdőben a fák,
a Földet szívjuk haldokló tüdőből,
úgy fojtogatjuk, mint testet a rák,
és fenékig merítünk az Időből.
Itt minden sejtre terem milliárd,
az iramtól az élő visszahőköl,
az önpusztítás úgy öl, mint a bárd,
és leszeli a bolygónk fejét tőből.
Iszonyú csönd lesz. Nézi a világ,
ahogy utánunk vágyódnak a fák.
és kimerednek csonkjaik a földből,
a lezárt szem a végtelenbe lát,
mert kinyitják az égbolt ajtaját,
ha Isten épp a kék bolygón dörömböl. |
|
|
- október 14 2011 09:39:54
Mityka!
Gratulálok, nagyon szép szonettet írtál!
Üdv: Pircsi |
- október 14 2011 10:05:53
Szépséges, kijózanító szonettet írtál.
Maryam  |
- október 14 2011 10:22:52
ez tényleg szép! |
- október 14 2011 13:29:10
Jó gondolat és jól megírt szonett.
Ahogy csak kell, pont olyan hosszú lett... |
- október 14 2011 17:37:38
Már a cím is elgondolkodtató, rák-öltő, rá-költő, ráköltő...
Gyönyörűen megírt hideg zuhany. |
- október 14 2011 20:17:52
Nagyon kifejező erőteljes szonett
Gratulálok!
Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 06. csütörtök,
Berta napja van.
Holnap Ibolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
