|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Sűrű őszi köd burkol
rétet,erdőt,falut.
Párája hideg cseppekben
vérző levelek hegyére fut,
majd csillanó könnyként nehézkesen
a dermedt földre hull.
Gyenge a napsugár
ereje fogytán már,
nem tud áthatolni
a felhők paplanán.
Így fedi létem is őszi ború,
emlékektől lesz szívem szomorú.
Míg aranyló levelek szőnyegén
opálosan csillan gyenge fény,
a szél-borzolta vöröslő avar
mint gyertyaláng, ha lobban
virágba borított sírokon,
emlékező temetők mélyén.
A múlt fátylát tépve szét
soha nem múló hiányod
átsuhan lelkem hideg üresén,
mit nem enyhíthet tétova remény. |
|
|
- október 28 2011 19:25:01
szép... |
- október 28 2011 19:33:27
Fájó,szép emlékezés...szeretettel:fava |
- október 28 2011 23:18:45
Az elmúlás és a fájdalom a természetbe csomagolva. Nagyon szép!
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- október 29 2011 13:00:33
Zsuzsanna ez gyönyörű, ennyit tudok mondani: nagyon megérintett szép őszi lírád
Szeretettel, bZs |
- október 30 2011 00:01:26
Ez egy nagyon szép "érzékeny" vers.
Szeretettel gratulálok:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
