|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Hogyha zokogsz szirom-könnyet
lesimítom arcodról,
és ringó ajakkal csókolom
a szikrát le a parázsról,
mi esti csöndben messze rebben,
és füst rezignál közöttünk,
kétszer hal meg minden szellem;
nem látsz vizet előttünk.
Érzem, reszket két kezed,
míg kapkodsz a világ után.
Nézlek némán, mozdulatlan;
csekély vagyok én csupán.
Nyúlnék feléd, de nem tudok:
magam magam gátolom,
ha rózsabogár zümmög nekem,
jégszemekkel bámulom.
Pipacsréten árnyat várok,
kergetem a rőt havat,
önfeledten játszom nyáron,
de fáj, hogy felém nincs szavad.
Tűz mámora, zsongó dala
ereinkben vért kavar,
ám lelked tükre kemény páncél,
s az enyém zúgó zűrzavar.
Nem sírnál te szirom-könnyet.
Sem igazit. Sem soha.
Nem hiszem, hogy lenne benned,
mi virágot nyílana.
Csak bénán búgó, bódult remény
épít fészket arcodon,
de én esküszöm, hogy ajkaimmal
sosem végzem ajkadon. |
|
|
- október 28 2011 21:29:01
Nevezetlen-ke nem neveletlen-ke 
Nem tudom ki lapul a fedőnév alatt, de az biztos, hogy költő!!!
Klassz nagyon Gratex!!!
bZs |
- október 29 2011 09:14:47
köszi Zsanna, örülök hogy tetszik |
- október 29 2011 09:34:07
Minden tekintetben tetszik nekem a versed! Jól elrendezett, fölépített ,tartalmas mondanivalóval.
Delfinke  |
- október 29 2011 19:59:56
Visszajöttem, hogy eggyel több hsz -od legyen
Most is nagyon tetszik |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 22. csütörtök,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
