Meddig tart a keserves, édes kín?
Meddig kísér a poétaság?
Vagy mellém csak,
mint kiscsikó szeg?dött?
A külvilág, néha szokatlan.
Kerüljön, ami meglep?!
Jó fürödni a nyugalomban.
Óráim megt?rt jóbarátok,
ketyegésük kibéleli álmom.
Gondolatim szárnyra kelnek,
színes mázt húznak a múltra-
és hosszan éltetik a jelent!
