Az ég alja sem sz?z már, belepirult ? is,
Míg újra, s újra hágja a kel? napsugár, szégyelli magát,
S míg fáradt lelkem, öledbe megnyugodni,
Kéjesen vágyam pihentetni, feledni búmat, s rég' bánatát.
Hát lassan-lassan tél, fagy a harmat, s
Dér rajzolja fehérre a határt,
Mint ?sz öregember, múló feketesége,
Tisztesre derezi koros haját.
De vágya új tavasz, s bolond napsugár,
Nem, mint károgó varjak kés? ?szre,
Ki énekükkel teli, a r?t nyárvég határ.
Hát, hadd lássam mosolyod mind örökre!
Lássam, ébenfekete hajfürtöd, csillogó szemed,
S halljam, búgó hangod, mely fiatalít testemet!
20070126
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
