Féltem t?led, a szerelemt?l, a csalódástól.
Féltem, ha megtudod szívem titkát, utolsó
Leszek, kire néznél. De nem ítéltél el, édes.
Azt írtad, bármit tettem, te így is szeretsz...
Csorogtak a könnyeim. Hát mégis lehet?
Segítesz széppé tenni a megfakult jelent?
Meg sem érdemellek... Mit láthatsz bennem?
A sebeket, a fájdalmat nem láthattad meg.
Most már tudod. Te csak a könnyek álarcát
Láttad: a hideg mosolyt. A múlt árnyaitól
Ments meg, kérlek! Minden éjjel pillám alá
Kúsznak, és megölik az édes tündérálmot...
Ha valaki, te fényt varászolhatsz sötét egemre.
Már hajnalodik. Ugye te nem hagysz el sosem?!
Te vagy az egyetlen remény. A te szerelmed
Megválthat a szenvedést?l... Ölelj át, kedves!
