Feketeszemed ha látom,
Megbolondul szívem,
Szeress, ölelj, engem,
A szív fáj, ha nem vagy velem,
Könnyem csordul miattad,
Szomorú vagyok,
Élni sem tudok egyedül, csak Te veled.
Szomorú szamuráj lennék nélküled,
Forróság járja át a testem,
Ha melletem vagy, a pázsit füvén,
Örjít? vágyak közepette,
Elmerengek tekintetedbe.
Szürkül már az ég alja,
Eljött az éjszaka,
A Nap sem süt már, olyan élesen,
De a szemed rám ragyog édesem.
Pezsdül a vérem, izzik a szó,
Neked szól mert nekem te vagy való,
Szeretlek és a félhomályban átkarolva,
Elolvadok a karjaidba
