|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Gőzvonat zakatol,
Rohanok konokul.
A firkált falakon
Zöreje szétkondul.
Rohanok, rohanok,
Reszketeg betonon.
Szemerkél az eső,
Lecsordul arcomon.
Lenézve sikoltok:
Eltörött a lábam,
Szél repít előre
Vörhenyes kabátban.
Forog már a világ,
Kapkodok utánad.
Elhúzódsz előlem.
Lehunyod pilládat.
Hiába kiáltok.
Némán, vagy erővel;
Aluszod álmodat
Zúzmarás kezekkel.
Porszem sivatagban,
Heverek a járdán.
Ezren körülöttem
Suttognak sörsárgán.
Eltépték szárnyaim,
Vissza nem juthatok.
Alszol a magasban,
Hozzád nem bújhatok.
Kóvályog még fejem,
Kába az örvénytől,
Amiben zuhantam
Kihűlő öledből.
Fájt nagyon a válás,
Hogy nem is érezted,
Nem nyúltál utánam,
Mi elmúlt, engedted.
Valaki rámlépett,
De nem szúrt oldalam.
Nem látok, csak eget
És téged magasan.
Álmodó nyugalom,
Tél árnya ül rajtad.
Mégis elbiggyeszted
Sértődve kék ajkad.
Talán, ha majd ébredsz,
Új rügy nő helyemen,
Mást ölelsz szorosan
S hiányzik életem. |
|
|
- november 09 2011 08:55:18
Nagyon jó
Gratulálok versedhez Laci |
- november 09 2011 11:18:34
Excellent........... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
