Tenyered öblében tartod a szívem,
Rád bíztam,és most csak a Tied.
Oltalmazzad, dühtől és fájdalomtól,
De ne szeresd, csak szánalomból!
Simulj a hátamhoz az alkonyodó csendben,
Öled rejtekébe fészkelődőm nesztelen.
Az utcán a lámpák már halott kék fényt vetnek ,
S itt bent narancsfényt szűrnek a burák melletted
