E szép életnek színpadán
Jó és rossz a versenyz?,
Mi emberek állunk csupán
Isten a z ítélkez?.
A gonosz sok b?nre csábít
És színjátéka elvadít;
A jó szelíden játszik
A szerepén meglátszik.
Mi várjuk az irányítást
Vezessen minket az ász,
Nem t?rjük a várakozást
S örvénybe taszít a láz.
A forgó szél vezethetne-
A csendes víz lebeghetene;
Két érzés ölt testet itt
A gy?lölet és tiszta hit.
Illuziók sorozata
Váltja a jelenetet,
Rossz az ember indulata
Hordja az ítéletet.
Kétségbeesés határán
Vadul kiált az ész után;
Gondolat és érzelem
Uralkodik szüntelen.
Ha szerepet cserélhetünk
Lemarad a mohóság,
Még tiszteletet nyerhetünk
Jöhet is a boldogság.
Józan ésszel áll ki mindig
Kitart bátran végezetig;
A kisértés jelmezben
Visszhang cseng a fülekben.
El?tör az önsajnálat
Romlásra s b?nre csábít,
Er?sebb a jóakarat
A rossz érzés nem tágít.
Ha nem vigyázunk elveszünk
Örök életet nem nyerünk;
Csak színjátszás az élet
Mi végig kisér minket.
Tudunk félni s szeretni-
Ily szerep jutott nekünk,
Tanuljunk hát bátran élni
Igazság a kenyerünk.
Közel a szindarab vége
Megváltónk kiontott vére,
Fordíts te mindent jóra
Jön az ítélet óra.
