|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
Kedvese vagyok a télnek.
Szobámba köd szökik be az ablakon,
szétcsurgó változás csöpög a falakon.
A nyirkos kedv átkúszik mindenen.
Az illúziók nem akarása, az élet tagadása.
Az életben való kétely-métely emészt,
gyermekdalt dúdolgatok.
Arcomon arany üti a fényt,
sugárzik belőlem sápadt vér.
Készülök feszülni a kereszt hamis aranyán,
fagyott távoli mosoly melege fehérlik rám.
S ezeregy Krisztus bohémkodva fordít hátat,
az ösztön-vágyak világának.
S zúgnak a jégharangok.
|
|
|
- november 11 2011 10:11:35
Kedves Csaba,
lehangoló versedhez gratulálok, bár optimistább szemmel néznéd a világot.
Szeretettel: Mila |
- november 11 2011 11:14:16
Hát Csaba, most már ez jön!
Sajnos így is, meg úgy is!
Gratulálok: Pircsi |
- november 11 2011 13:58:02
Kedves Csaba!
Átvitt értelemben írt versed is nagyon hűen tükrözi a jelenlegi érzéseidet!
Gratulálok, nagyon tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 11 2011 18:47:59
Kemény vers, jó vers! Átjött a hangulat.
Szeretettel:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
